Általánosan elterjedt nézet: harmincévesen már illik családot alapítani, és összehozni az első gyermeket. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy ez az ideálterv a legtöbb nő esetében több-kevesebb késedelmet szenved. Ha egészségesek vagyunk, és korábban semmiféle nőgyógyászati problémánk nem volt, adhatunk magunknak egy kis haladékot. A sztárvilágban sem ritka ez, hiszen például Madonna 38 évesen lett anya, Sigourney Weaver pedig 41 évesen és a névsort még hosszasan sorolhatnánk. Magyarországon azonban sok helyen megszólják, ijesztő betegségek rémképeivel ijesztgetik azt a nőt, aki még egy kicsit halogatná a gyerekszülést.
“Legutóbb egy 42 éves kismama sírta el magát nálam, annyira félt. A kezelőrvosa ugyanis megkérdezte tőle, normálisnak tartja-e magát, amiért ilyen későn akar gyereket szülni meséli bosszankodva dr. Czeizel Endre genetikus. Nagyon gonosz dolognak tartom, ha valaki egy kismamát riogat. Tény, hogy 35 éves kor fölött szülő nők esetében több genetikai betegség fenyegeti a magzatot, de ezek szinte tökéletesen kivédhetők. Létezik például egy újfajta szűrővizsgálat, amelynél nem kell megszúrni a köldökzsinórt, és hetekig drukkolni az eredmény megérkeztéig. Egy egyszerű anyai vérvétel után két napon belül megérkezik az eredmény, amellyel például 97 százalékos eséllyel kizárható a Down-kór és még jó néhány genetikai rendellenesség.” (Információ a Quartett tesztről: 06-20/945-3558)
Nőgyógyászati szempontból ugyan a 35 éves kor fölöttieket nevezik “későn szülőnek”, de ez nem azt jelenti, hogy negyvenévesen már nem szabad gyereket vállalni. Csak tisztában kell lenni a kockázattal, és okosan fel kell rá készülni. Minél később vállalkozik valaki a terhességre, annál jobban megviseli testét a változás kilenc hónapja. Harmincöt éves kor után például gyakoribb a császármetszés, mert szülés közben gyakrabban fordul elő fájásgyengeség, de ha sokat gyalogol a kismama, edzheti az intim izmait is.
Kifuthatok az időből?
A harmincadik születésnaphoz közeledve egyre hangosabban ketyeg a biológiai óra, hiszen míg a férfiak szinte haláluk napjáig képesek az utódnemzésre, a nőknek ennél jóval kevesebb idő adatik. Ráadásul nem tudni előre, hogy mennyi! A termékenység csökkenése már a húszas évek végén megkezdődhet: egy 35 éves nőnek feleakkora esélye van a teherbeesésre, mint egy 25 évesnek. Ráadásul a nők adott számú petesejttel születnek, amelyek száma csökken és minősége romlik az évek során. Egy újszülött kislány testében több millió petesejt van, melyekből a menopauza idejére alig ezer marad. A folyamatos csökkenés miatt egyre kisebb lesz a petefészek is. Egy angol kutató páros erre a tézisre építve dolgozta ki új vizsgálati módszerét, amellyel előre megtudhatjuk, meddig tart a termékenységünk, így nem fordulhat elő, hogy kifutunk az időből, és a korán érkezett klimax miatt nem tudunk szülni.
“A módszer, bár ígéretesen hangzik, mégsem elég megbízható kételkedik dr. Garamvölgyi György, a Schöpf-Mérei Anyavédelmi Központ főigazgató-főorvosa. A női termékenység sokkal összetettebb probléma, nem elegendő, ha egy nőnek van petesejtje. Fontos még a petevezetékek átjárhatósága, az esetleges fertőzések kikezelése, és a nő általános hormonális állapota. Az a baj, hogy az párok, ahogy elhatározzák, hogy babát szeretnének, rögtön türelmetlenek lesznek, és azonnal elvárják az orvostól, hogy eredményt mutasson fel. Pedig a hivatalos meddőségi kivizsgálást csak kétévnyi sikertelen próbálkozás után érdemes elindítani. Ha ezt soknak vélik, elárulom, hogy Finnországban ez hat év. Persze ez nem azt jelenti, hogy két évig nem is érdemes felkeresni az orvost, hiszen lehet, hogy a gyermekáldás útjában csak egy banális fertőzés áll, amit a szakember könnyen felismer és kikezel.”
A késői szülés előnyeiről és hátránzairól többet is megtudhat a Nők Lapja Évszakok novemberi számából.