Csak semmi ugrabugra!

RKB | 2004. Október 27.
Paár Petra szombaton még portugál rajongójával flörtölt, vasárnap az egészet megbánta, hétfõn pedig felcsapott személyi edzõnek. Ugyanis régi barátja, Botond megkérte: segítsen ledolgozni néhány kilónyi súlyfeleslegét.





A történetet ezúttal Botond meséli el.

– Az lesz a legnehezebb! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon Petra, amikor arra kértem, segítsen ledolgozni az úszógumimat. Petrát azért kértem fel személyi edzőnek, mert egy buliban elkaptam a mellettem ülő lányok beszélgetését.

– Olyan helyes pasi!

– Ja, csak kicsit duci!

Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elhatároztam, fogynom kell, a fogyásról egyenesen Petra jutott eszembe, neki is mindig fogynia kell, attól függetlenül, hogy vasággyal együtt nyom-e negyven kilót, vagy anélkül. Szerencsére enni mindketten szeretünk, így aztán bíztam benne, hogy nem diétát javasol majd. Bevált a számításom.

– Mi? Fogyni szeretnél? Jaj, én is olyan kövér vagyok, menjünk együtt edzeni!

– Semmi ugrabugra! – határoztam meg céltudatosan az általam preferált mozgásformát másnap, amikor az edzőteremben találkoztunk.

– Futunk, aztán irány a súlyzós torna. Az nem ugrabugra – pontosított Petra. A futópaddal semmi baj sem volt, azt leszámítva, hogy Petra a szomszédos padról átnyúlt, és felgyorsította az enyémet.

– Te ennél gyorsabb vagy – magyarázta meggyőződéssel. Elgondolkoztam, vajon honnan veszi, hogy milyen az én sebességem?
Harminc perc gyötrelmes futás után Petra elkezdett az erősítő torna terme felé húzni. A tükörfalú teremben szabályos közönként elhelyezett kis dobogók láttán gyanút fogtam.

– Petra, ugye nem lesz ugrabugra?
– Nem, nem! Bízz bennem. Ez egy laza kis erősítő óra!
– Pontosabban kondistep! – lépett hozzánk egy szőkített hajú fiú, aki szélesre gyúrt vállai ellenére igen magas hangon beszélt. – Én vagyok az edző, Peti. Most pedig bemelegítés, alaplépés! És! Rajta!

Ami ezután történt, abból csak annyit érzékeltem, hogy elindul a zene, és mindenki veszett ugrabugrálásba kezd a steplépcsőn. Rajtam kívül mindenki boszorkányos ügyességgel lépkedett, még a Petra mögött álló túlsúlyos lány is.

– Nem baj, ha nem megy elsőre! – biztatott a tükörből Peti, és rám kacsintott. Petra, látva zavaromat, harsány nevetésben tört ki. Odasúgtam neki, hogy megölöm, ha ezt túlélem.
– Ez az alaplépés. Jobbal fellépsz, ballal utána, aztán jobbal le, majd bal és ismét bal, így váltasz – magyarázta, és ezzel még jobban összezavart. Bár eddig a mambóról azt hittem, tánc, most kiderült, hogy a spanyol inkvizíciót megszégyenítő stepaerobik lépéssorról van szó. Próbáltam utánozni, először Petit, de ez esélytelennek bizonyult. Gondoltam, talán Petra ismét segít, de tévedtem. Jobb láb helyett mindig ballal lépett, és viszont.

– Nem állunk le! Jönnek a karok! Mindenki fogjon egy súlyzót! – hangzottak Peti újabb vezényszavai.
A lehető legkisebb súlyzót fogtam meg, miközben Petra fejcsóválva egy kétszer akkorát választott.

– Az túl könnyű lesz! – tette hozzá kaján vigyorral.
A huszadik karlendítés után úgy éreztem, képtelen vagyok még egyszer felemelni a kezem. Petra lopva a földre akarta tenni a súlyzóit, de Peti ott termett, és közölte, hogy aki leteszi a súlyzót, az dupla sorozatra számíthat. Pont e mondatok miatt szereztem állandó felmentést a tornaóra alól. Még nagyjából harminc percig tartott a középiskolai emlékeket idéző erősítés, ez idő alatt kiderült, hogy van egy rakás izomcsoport, amelyet eddig semmire sem használtam (és soha többé nem is fogok!). Az óra végén a duci lány bátorítóan megveregette a vállam.

– Egy éve, amikor kezdtem, nekem sem ment!
Petra ijedten végignézett rajta, szinte villódzott a fényújság a homlokán: „Egy éve csinálja, és még mindig nem fogyott le”. Elégtételt éreztem. Nem annyira a lány szavai miatt, mint inkább Petra döbbent arca láttán.

Szingli lányok írjatok! (e.fejos@sanomabp.hu vagy h.szigeti@sanomabp.hu) Na jó, írhattok a mostani cikk szerzőjének is: b.kover@sanomabp.hu

Szingli-posta

„Szeretném, ha végre valaki megírná, hogy nemcsak a vékony lányokat szeretik a fiúk! Én például kifejezetten kedvelem a teltkarcsú csajokat, akik lelkifúr nélkül megesznek velem egy-két krémest!”

kkrisztian@…

„A múltkor nem jött el a barátnőm squash-olni, de egy ismeretlen srác felajánlotta, hogy játszana velem. Ugyan ő volt a jobb (a pályán), de azóta már háromszor randiztunk!”

zizi@…

Exit mobile version