És ő rögtön belement?
Tehetett mást? Engem akart, én pedig csak úgy voltam hajlandó elvállalni a szerepet, ha a városomban forgathatunk. Már több mint negyven filmben szerepeltem, de összesen ez a negyedik, amelyiket ott forgathattam. 1997 óta élek Barttal, és a két gyermekünkkel Greenwich Village-ben, New York művésznegyedében, és imádjuk. Annyira változatos és gyönyörű a város!
Mit tartasz életed leghihetetlenebb eseményének?
Amikor színész lettem.
Történt valaha veled valami nagyon földöntúli?
Próbálok visszagondolni, hogy volt-e ilyen, de elég nehezen megy. Bár, egyszer még az általános iskolában megbabonáztam valakit.
Megbabonáztál?
Igen, mert a barátnőm és én nagyon meg voltunk őrülve egy fiúért, és azt mondtuk, hogy megátkozzuk őt. De aztán nagyon megijedtünk, féltünk, hogy hatni fog rá az átkunk.
Mi volt az átok?
Valami kis gyerekes mondóka. De biztos vagyok benne, hogy semmi hatása sem lett. Különben is, csak tizenhárom évesek voltunk. Az elmúlt harminc évben pedig, esküszöm, nem vetemedtem ilyesmire. Istenem, nem igaz, hogy minden interjúban szóba hozom a koromat
– Ha már itt tartunk, hogy érzed magad abban a szerepben, amelyik szerint bár nagyon sok fiatal színésznő próbál mostanában szerencsét a film világában, de te még mindig a vezető színésznők közé tartozol, és sokan Amerika legjobb, legkarizmatikusabb színésznőjének tartanak?
Ez nagyon hízelgő rám nézve, de azt hiszem, szerencsés vagyok, és voltam mindig is. Mindig a megérzéseimre hallgattam és hallgatok. Mert tudod, ha valami számodra nagyon fontos és jelentőségteljes dolog közelébe kerülsz, akkor ritka, hogy elbuksz, mert addig küzdesz, amíg eléred.
És a szépség? Nem olyan rég, egy magazin olvasói a húsz legszebb nő közé választottak.
Nagyon fogsz utálni, mert tudom, hogy ennél a pontnál kellene a szépségtrükkjeimről és a praktikáimról beszélnem, de sajnálom, nincs ilyen. Mindent a skót származású mamámtól örököltem. Hálás is vagyok a génjeimért, mert két gyerek mellett nem jut időm a pakolásokra, kezelésekre, tejes-vajas fürdőkre. Bár egyszer tettem egy kísérletet: annyit olvastam már a sör jótékony hatásáról, hogy gondoltam, mivel nem vesz el sok időt, hát azzal mosom meg a hajam. Át is vonultam a nappalin egy üveg sörrel, na, akkor most megadom a módját arckifejezéssel. És bár én is remek színésznőnek tartom magam, de ott, akkor, valamit nem sikerült eltalálnom: alig egy pillanat múlva, ott állt a fürdőszobaajtóban az én uram, szintén egy üveg sörrel a kezében, és esze ágában sem volt hajat mosni. Istenit söröztünk a kád szélén ülve! Azóta is gyakran visszajárunk.