És közben a szerkesztőség egyik alapembere, meghatározó személyisége vagy
Életem meghatározó eseménye volt, amikor a lap korábbi tulajdonosa, Fenyő János felvett a Nők Lapjához. Ő hívott. Annyira megszoktam már a szabadúszást, hogy először még vacilláltam is az ajánlaton. Furcsa volt, hogy ezentúl majd pályán kell futnom, amikor megszoktam, hogy a kerítésen kívül rohangáljak aztán persze igent mondtam, és jöttem boldogan. A tudat, hogy van hova tartoznom, hihetetlen nagy belső erőt és önbizalmat adott
Mégis, mindezzel együtt is, érzek benned egy folytonos, heves, eltökélt bizonyítási vágyat, és nem értem egészen, hogy kinek, mit akarsz még bizonyítani?
Andris ez nehéz nagyon nehéz Lehet, hogy én legtöbbször vidámnak, jókedvűek látszom, de hidd el, nem volt könnyű életem Kétoldali csípőficammal születtem. Másfél évig voltam gipszben, és egyáltalán nem volt biztos, hogy tudok-e majd járni valamikor A velem egyidős gyerekek játszottak, futkároztak, én pedig magatehetetlenül figyeltem őket Betegségem miatt később, olykor megkésve kezdtem el mindent, és kialakult bennem egy máig is tartó kényszer, hogy nekem pótolnom kell mindent! Utolérni a többieket, önmagamat, az életemet. Emellett a sors megáldott azzal, hogy egészen fantasztikus családba születtem. Anyukám szeretete, akarása volt az az erő, amely visszaadta az egészségemet. Fuss, Zsuzsi! mondta nekem béna, nyomorék kisgyereknek, és olyan hit volt szavaiban, hogy futni kezdtem! Ő tanított arra is, hogy mindegy, mit csinál az ember, sző, rajzol, utcát seper, vagy cikket ír, a fontos az, hogy a maximumot hozza ki magából. Ez belém ivódott, és a mai napig minden írásnál arra gondolok, hogy vajon büszke lenne-e erre az anyukám. Már nincs itt, mégis mindig az ő igényességének, elvárásának akarok megfelelni. Neki akarok bizonyítani Sokáig nem tudtam, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e erre a pályára. Rettenetesen gátlásos voltam. Társaságban sokszor meg sem mertem szólalni. Amit mondani akartam, az mind bennem szorult. Talán ezért is kezdtem el írni. Hogy kiadjam magamból. Hogy világgá tárjam: nem kuka vagyok, csak kicsit görcsös. Ezek a karcolatok jelentek meg a Vas Népében.
És ma? Amikor már annyi minden megváltozott?
Egy kedves levél, egy biztató szó az utcán, egy szerkesztőség, ahol jól érzem magam, egy szívet melengető interjúalany, egy kielégült pillanat hajnaltájt, amikor kész a cikk, leütöttem az utolsó betűt is a gépemen vagy amikor megérkezik a banktól az értesítés, hogy a számlámon a honor, lehet majd újból valahova utazni!
Mit csinálnál, ha bármennyi pénzed volna?
Vennék valahol a spanyol tengerparton egy házat. Ott napoznék, és ki sem mozdulnék onnan
Persze, persze, csak elképzelem, hogy egy héttel később már csöngene is bent a titkárságon a telefon: Hallóó! Zsuzsii vagyook, képzeljétek, fürdés közben találkoztam valami Némó kapitánnyal, nem kéne róla egy interjú?