Szenvedélyes játékosok

Fejős Éva | 2004. November 17.
Egyik barátnõm egyszer elment a bátyjával egy sörözõbe, ahol játszani kezdtek a „félkarú rablón”, vagyis az egyik játékgépen. Sajnos a srác úgy maradt. Azóta is ilyen gépekbe dobálja bele a fizetése nagy részét.





Beszélik azt is, hogy az egyik belvárosi kéregető hasonló okból csúszott le, és amit összekoldul, azonnal „megeteti” a félkarú rablóval. Csigó Kata pszichológussal a kóros játékszenvedélyről beszélgettünk.

– Kata, szerinted a nyerni akarás vezeti azokat, akik tetemes adósságok árán is pénzben játszanak?

– Ez szenvedélybetegség, és sok tünetében hasonlíthat az alkohol- vagy a drogfüggőséghez. Nyilván hajlam is szükséges ahhoz, hogy valakinél kialakuljon. A játékfüggőknél nem a nyerés a lényeg, hanem a „biztos” szisztémába vetett hitük. Magányosan végzik ezt a ténykedést, és szinte megszűnik körülöttük a világ. Persze a szerencsebarlangokban, kaszinókban általában nincs is óra, nem tudni, mennyi az idő, nincs természetes fény, csak mesterséges világítás. Így a játékos elveszítheti az idő- és térérzékét.

– Mi a különbség a „normál” és a szenvedélybeteg játékos között?

– Aki nem függő, az élvezi a légkört, nézelődik – nem csak a játékra koncentrál –, és ha elveszíti azt a pénzt, amelyet erre szánt, akkor abbahagyja. A szenvedélybeteg folytatja – akár nyer, akár veszít. A játékszenvedélyes nyugtalan és feszült, ha nem mehet játszani, és egy idő után kifejezetten azt a tudatállapotot, élményt, felfokozott izgalmat keresi, amelyet játék közben átél. Hajlamosító tényező lehet az élmény- és kockázatkereső magatartás, az ingeréhség. Gyakran társfüggőségként alkoholizmus is csatlakozik hozzá.

– Azt mondod, túlságosan unalmas az életük, azért vágynak ilyen „kihívásokra”?

– Hajlamosak az extrémitásra, és erős jutaloméhségben szenvednek. Csakhogy számukra nem a megnyert pénz a jutalom, hanem maga a feszültség, az izgalom élménye. Egyes pszichológiai elméletek szerint a kóros játékszenvedély tudattalan önsorsrontás, és ezek az emberek valójában a vesztésre mennek, mert le akarnak rombolni valamit. Ezt némileg alátámaszthatja, hogy gyakran akkor indul el a betegség, amikor az illető életében minden rendben van: kialakult az egzisztenciája, szerető családja van, biztonságban él. Az iménti elmélet szerint ezt akarja tudattalanul lerombolni.

– Nők is válhatnak játékfüggőkké?

– Ötször annyi a férfi a kóros játékfüggők között, mint a nő. Többségük nem tud tartós magánéleti kapcsolatot kialakítani, gyakran egyik kapcsolatból a másikba sodródnak.

– Milyen játékot választhat a beteg?

– Lóversenyezhet, kaszinózhat, félkarúrablózhat, kártyázhat, de nagy pénzben lottózhat is. Sőt, nem egy Tippmix-függő pácienssel találkoztam már. Általában nem váltogatják a játékokat: „ráállnak” valamire, és kitartanak mellette.

– Mit mondasz, ha azt hallod, hogy valaki rendszeresen baráti társasággal kártyázik, társasjátékozik, esetleg pénzben?

– Az ilyen ember nem szenvedélybeteg, hanem a játék élvezetért, a másik legyőzéséért hódol, és közben kiéli magából a rejtett feszültségeket. Nem beszélve arról, hogy ez kellemes társasági esemény. A kóros játékfüggők szinte sosem társasággal játszanak. Számukra nem a nyerés vagy a vesztés a lényeges, a pénz csak attól kezdve tartják fontosnak, amikor már adósságokba keveredtek a játék miatt.

– Hogy jut el a beteg a pszichológushoz? Belátja, hogy így nem mehet tovább?

– Akkor jön el valaki, ha annyira kétségbeejtőnek érzi az állapotát, hogy esetleg már túl van egy-két öngyilkossági kísérleten (ez elég gyakori), ha anyagilag csődbe került, vagy ha a szenvedélye miatt elhagyta a felesége, és magára maradt. Az országban egyedül nálunk, a Nyírő Gyula Kórházban található olyan pszichiátriai részleg, ahol játékfüggőket kezelünk. A kóros játékfüggők kezelésére világszerte a legjobb hatékonyságú az úgynevezett Minnesota-modell. Mi is ezt alkalmazzuk. Három hónapig tart a kórházi kezelés, és a betegnek vállalnia kell például azt, hogy egy hónapig nem mehet ki az osztályról, tehát „elzárjuk” a külvilágtól, pontosan azért, hogy új viselkedési formákat tanuljon, és megtanulja, hogyan lehet játék nélkül elviselni a feszültségeket.

– Eltelik a három hónap, és kórházi elbocsátása után, első lendületével beesik egy kaszinóba?

– Ugyanúgy, mint az alkoholfüggőségnél, itt sem mondható valakire, hogy gyógyult, csak azt, hogy absztinens. A későbbiekben utógondozzuk, és mindig van mellette a családból valaki, aki a gyógyulás során támogatni tudja őt, segíti, hogy absztinens maradjon, és mellé áll, amikor látja rajta a „vészjeleket”, tehát amikor észleli, hogy növekszik benne a feszültség.

Csigó Katának a katalin.csigo@sanomabp.hu e-mail címre vagy postacímünkre írhatnak.


» Ide kattintva olvashatók Csigó Kata levelekre adott válaszai.

Exit mobile version