Harminchat fokos láz – II. rész

Szegő András | 2004. December 01.

A fizika alaptörvénye, az entrópia azt jelenti, hogy minden zárt rendszer a felbomlás, az elkülönülés, a szétrohadás állapotában van. Ahogy egy kerek tintacsepp szétoszlik egy pohár vízben, úgy foszlik szét minden, s válik a szép rend kusza zűrzavarrá: ami együtt volt, szétmegy, ami él, meghal. S hogy ez mégsem történik így, azért van, mert a szeretet kozmikus ereje visszatartja ezt a halálos folyamatot. Amíg lélek van a testedben, az Élet újra és újra összeszereti sejtjeidet – abban az órában azonban, amikor a lélek elhagyja a testedet, az oszlani kezd, és szétrohad.

Az élettel a Szeretet száll ki a testünkből – vagyis a szervező, szerető erő, mely a sokbillió molekulát összműködésre késztette. Együtt! Egymásért! Nem véletlen hogy a magyar szerv és szervezet szavaknak ugyanaz a gyökük, mint a szeretetnek, vagy a szerelemnek.

Egységélményt jelent. S ahol ez van, ott meleg van.

Életmeleg!

Embernél optimálisan 36-37 fok.

Ilyen életmeleg volt abban a betlehemi istállóban, ahol Jézus született. Mária, József, a jászolban heverő pucér kis csecsemő és a testmeleget árasztó, szelíd állatok azt az idilli képet jelképezik, amelyet mindannyian átélünk, ha a szeretet állapotába akárcsak egy pillanatig is belekerülünk. Az idilli képhez hozzátartozik, hogy körülötte dúl a káosz: Heródes halomra öli a csecsemőket, az utcákon gyermekek hullái hevernek, az anyák jajgatnak. Azóta is ez történik. Tegnap a kisunokámmal játszottunk a szőnyegen. Nem kapcsoltam be a televíziót, hogy ne lássa az éppen aktuális heródesi rémtörténetet, mely körülveszi azt a meleg burkot, amelyben pillanatnyilag élünk még.

Azt mondják: a heródesi „valóság” elől nem szabad behunyni a szemünket, ismerni kell a borzalmat is. Én meg azt mondom, az idillt megvédeni ezerszer fontosabb – mert az is valóság! Egy gyerek békéjére, egy anya boldogságára, lényed benső harmóniájára, vagyis az alig-alig pislákoló szeretetre vigyázni fontosabb mindennél. Itt ugyanis életed ősélményét őrzöd, amit semmiféle külső káosznak nem szabad elpusztítania.

Ez az ősélmény a szeretet és élet azonossága.
Ezért van az, hogy amikor szeretsz, jó élni. Ilyenkor hazaérkezel. Otthon vagy. Nem félsz. Biztonságba kerülsz. Anyád ölében élted át valaha, hogy jó neked, mert ott nem volt halál – meleg volt, ismerős életmeleg. Ez a szeretet melegsége. Egy kis csirke éppúgy ismeri, mint Szent Ferenc – nem kell virágot venni, még kimondani sem kell, mert behunyt szemmel is érezni. Hozzáérsz szerelmesed kezéhez, és érzed.

Ismertem olyan hiteles hindu mestert, aki úgy ítélte meg műveimet, hogy föléjük tette a tenyerét. „A jó művek – mondta – meleget sugároznak, mert teli vannak élettel. S ezt érezni.”

(Folytatás két hét múlva)

Exit mobile version