Pucéran oltottak
Gyurity István és Péter 1981 óta dolgozik tűzoltóként – Kattints a képre!
Egypetéjű ikrek, kétszázhét centiméter magasak, százhúsz kiló a súlyuk. Igazi, erős, szálfa legények. Már évtizedek óta erősítik az Óbudai Tűzőrség gárdáját. Gyurity István és Péter 1981 óta dolgozik tűzoltóként, s jóformán minden karácsonyt munkával töltöttek.
Karácsonykor is, mint a hétköznapokon, tizenhatan adunk szolgálatot tájékoztat Péter. Szenteste általában nincs sok tűzeset, mert akkor még frissek a fenyőfák, nem kapnak olyan könnyen lángra.
Én már oltottam szenteste égő karácsonyfát veti közbe István. Lakástűzhöz érkeztünk, és döbbenten láttuk, hogy a háziak, egy helyes, fiatal pár anyaszült meztelenül próbálta megfékezni a tüzet. Jöttünkre szabadkoztak: éppen szerelmeskedtek, miközben egy gyertya lángjától lángra lobbant a fa. Szerencsére nagyobb kár nélkül megúszták
Szilveszterkor viszont annál több a riasztás, előfordul, hogy a petárdák miatt borul lángba valami. Emlékszem, egyszer szilveszter éjjelén, panelrengetegben oltottunk. Csend volt, hullott a hó, aztán éjfélkor beindult a tűzijátékozás, petárdázás. Mi is szirénáztunk egy kicsit
Azt mondják az ikrek, igazán csak akkor nehéz a karácsonyi szolgálat, ha már családja van az embernek. István például sokszor gondolt haza 24-én, s találgatta: vajon kibontotta-e már a fia az ajándékát? Péter hozzáteszi: bizonyos létszámot mindig tartani kell, s nem mehet el mindenki ünnepnapon szabadságra. Cserében viszont kicsit jobban fizetik az ünnepi szolgálatot.
Régebben, ha karácsonykor nem volt munka, fociztunk, röplabdáztunk az udvaron mereng Péter. Ma már kényelmesebb az élet, inkább csak beszélgetünk, kártyázunk. Karácsonyfát állítunk, halászlét eszünk, és örülünk, ha nincs riasztás, hiszen az azt jelenti, hogy nincs tűz vagy baleset, békésen telik az ünnep.
Sajnos, a lábam miatt én lassan egy éve betegállományban vagyok, és nagyon hiányzik a munka mondja István. Ha meghallom egy tűzoltóautó szirénáját, összefacsarodik a szívem, és arra gondolok: bárcsak én is ott lehetnék a kocsin!
A lélek mentőse
Karácsonykor elég nagy a forgalmunk meséli a Budapesti Lelkisegély Vonal 17-es számú munkatársa, aki minden karácsonykor ügyeletet vállal. A kedves hangú hölgy nevét azért nem árulhatjuk el, mert munkája megköveteli az anonimitást. A legtöbb karácsonyi hívónk nő. Telefonál, akiknek van családja, de nem hívták meg őt karácsonyra. Az ilyen hívók többnyire szülők, akiknek megromlott a viszonyuk a felnőtt gyerekeikkel. Ilyenkor megpróbálom felfejteni a történetet, a hívóval közösen rájönni, hogy miért jutottak idáig, min vesztek össze, hogyan lehetne javítani a helyzeten. Betelefonálnak azok az idős emberek is többnyire asszonyok , akik azért maradtak egyedül, mert meghaltak a hozzátartozóik. Ők csak beszélgetni szeretnének. Velük felelevenítjük a régi karácsonyokat, hogyan készülődtek, hogyan sütötték a bejglit, ki díszítette a fát…
A legemlékezetesebb karácsonyi esetem néhány éve történt. Egy kisnyugdíjas néni hívott sírva, hogy az ő életének már nincs semmi értelme. Kiderült, hogy az unokájának hónapokig spórolt a nyugdíjából, de az ő ajándéka még így sem tudott konkurálni a több tízezer forintos játékokkal. Végül sikerült megnyugtatnom
Karácsonykor az irodában feldíszítünk egy kis fenyőt, süteményt hozunk otthonról, amit kirakunk egymásnak az asztalra. A családom már megszokta, hogy ilyenkor is dolgozom, de ez igazán nem nagy áldozat, sem nekik, sem nekem. Az ünnep három napig tart, s én csak hat órát ügyelek ezalatt. A karácsonyi bevásárlások alkalmával is szoktam dolgozni néha. A bevásárlás közben kifejezetten hálás dolog, ha előttem idegesítik fel a pénztárost. Hálás, mert néhány mondattal meg tudom nyugtatni, és így nem kell egész nap mérgelődnie, undokoskodnia a vevőkkel. Egyébként a szolgálat leteltével is ilyesmit érzek. Nagyon fárasztó, nehéz a munka, de ez jó értelemben vett fáradtság, ami boldoggá tesz.