| Kótai Mihály, Tornádó – Kattints a képre! |
A bunyós
Ha minden jól megy, Kótai Mihálynak a WBF nagyváltósúlyú profi ökölvívójának örömteli karácsonya lesz. Tornádó ugyanis december 18-án arra készül, hogy megvédje világbajnoki címét Manning Gallowaytől.
Mindent, még az ajándékvásárlást is elhalasztottam a meccs utánra mondja Misi. Hiszen ez valószínűleg életem mérkőzése lesz: Manning Galloway nagy név a súlycsoportomban. Persze én tudom, hogy meg fogom verni, úgyhogy magamnak is szeretnék szép karácsonyi ajándékot szerezni ezzel a győzelemmel. Viszont ezt hosszas felkészülés előzi meg, úgyhogy még a Mikulás is elmaradt idén… Bár, mint Mikulás, be voltam öltözve, hiszen minden karácsonykor elmegyek egy intézetbe, a nyolcadik kerületbe. Elvileg be sem kellene öltöznöm, mert a gyerekek úgyis tudják, hogy én viszem az ajándékot. Már tavaly is lebuktam. Ilyenkor mindig előadunk egy kis vicces jelenetet, aztán beszélgetünk, és jókat bohóckodunk. A gyerekek nagyon aranyosak, és jó érzés adni nekik. Az a szép az egészben, hogy annyira kis dolog ez ehhez képest mégis aránytalanul nagy örömöt tudok szerezni nekik.
A szüleim nagyon korán elváltak, még első osztályos koromban. Tulajdonképpen a nagymamám nevelt fel minket, aki, sajnos itt hagyott bennünket 1993 januárjában. Úgy szeretném, ha ő is velünk lehetne karácsonykor Így idén a nővérem, az öcsém és édesapám társaságában fogom tölteni a szentestét. De az is lehet, hogy a mérkőzés után elmegyek két hétre nyaralni, így az ünnepek idejére valami melegebb helyre utazom. Nagyon kinéztem magamnak Kubát és Jamaikát. Ez lesz az ötödik címmérkőzésem, és ebben az évben több plasztikai műtétem is volt, úgyhogy lenne mit kipihenni.
| Ördögi Roy Slade |
Ördögi Roy Slade. Elsősorban egy Z kategóriás western paródia címe, másodsorban egy valaha volt rádióadó – EST FM -, műsorvezetője. A rádiót önös érdekek tették tönkre, ami Royt is megviselte. A további közszereplést hamar megunva, inkább kocsmát nyitott. Sokáig nem tudott elbújni, mert hamarosan a TV2 Laktérítő című produkciójában találta magát. Most ősszel pedig könyve jelent meg. A kalandos, tengeren játszódó könyv, a Cápakaka, egyfajta összegzésként született.
– Csak éltem a gondtalannak tűnő életem, hetente négyszer-ötször is elmentem egy tempós buliba – de egyszer csak mindez kevés lett. A végtelenségig untam a haverokat, a csajokat magam körül, akik egyre üresebbé váltak számomra. Valahogy hiányzott a megállapodás. Ehhez azonban vissza kellett szereznem azt a nőt, akit évek óta szerettem, és akit képtelen voltam elfelejteni, pedig mindent megtettem ennek érdekében. Mikor kilábaltam ebből az életformából, azt vettem észre, hogy kevés az időm. Csak néztem maga elé, és azt láttam, hogy annyi mindent kellene még tenni. Ez feszítő, rossz érzés, de mégsem bánom, hogy életem első harminchárom évét jó sűrűn éltem. Néha azt érzem, még így sem voltam elég intenzív és vad.
– Macerásan karácsonyozom tér rá Roy aktuális témánkra. – Nem szeretem ezt az ünnepet, mióta szüleim elváltak. Tizennégy voltam, amikor ez megtörtént, de harmincévesen kezdett igazán zavarni. Hiányzik a család, a karácsonyi együttlét, mikor összegyűlünk, és el lehet felejteni az egész éves tébolyt. Ha együtt lenne a család, az visszaidézhetné azokat a boldog pillanatokat, amiket gyerekkorában él át az ember. Anyám, apám külön él, úgyhogy ide-oda vándorlok ilyenkor. Ráadásul a karácsony annyira kereskedelmivé vált, hogy lassan jegyzik a tőzsdén. Elegem is van ebből az egész mizériából. Bár tavaly karácsonykor a barátnőm hatására, mi készítettünk apró ajándékokat. Elég személyesre sikerültek, és akkor egy kicsit megint örömömet leltem a karácsonyban. Nyilván, akkor lesz újra boldog karácsonyom, amikor majd lesznek gyerekeim, és látom az örömüket. Mindezek ellenére a jelszó a régi maradt: vidámság a szívben!
» A cikk itt folytatódik.