Nõk Lapja Iskolája

Soóky Andrea - Diós Kati | 2005. Január 05.
Minden írásjelnek megvan a konkrét jelentése, melybõl kiolvasható az írás tulajdonosának jelleme. A grafológia nem gondolatolvasás és nem jóslás. Hiszen nem is ez a lényeg.




Bizonytalan a jövő, bizonytalan a munkahely, nem tudunk kiigazodni a párkapcsolatok útvesztőiben, és gyakran még önmagunkban sem hiszünk igazán. Egyesek azt mondják, ettől izgalmas az élet, ám az emberek egyre nagyobb erővel keresik a kapaszkodókat.

Milyen sokszor gondolunk arra, hogy vajon mi járhat a másik fejében, hogy amit mond, azt szívből vagy érdekből teszi, bízhatunk-e benne, és hogyan bánjunk vele úgy, hogy ő is megértse a mi érzelmeinket. Ezernyi kérdés, ha tudnánk a választ, boldogabbak lennénk. Valóban boldogabbak lennénk?

Kezünk és agyunk

Sokan azt mondják, nem jó ismerni a jövőt, vagy amit nem tudunk, az nem is fáj. Létezik azonban egy tudomány, melynek segítségével gyorsan és biztonságosan sok mindent megtudhatunk önmagunkról és másokról, anélkül, hogy veszélyes lenne, vagy bárkinek is „fájna”. A grafológia elsősorban segítő szakma, mára már elismert tudomány, segítségével „beleláthatunk” az emberekbe, és megismerhetjük önmagunkat is; etikus határokon belül segíthet, és utat mutathat az emberi kapcsolatok útvesztőiben.

Ez nem gondolatolvasás és nem jóslás. Nem a jövőt mondja meg, és nem a mások gondolatait. Hiszen nem is ez a lényeg. A lényeg bennünk van, s annak feltárásával bizony megláthatjuk a múlt nyomait, és személyiségünkből adódóan a jövő lehetőségeit is.

Ez azért lehetséges, mert írás közben a kezünk mozgatja a tollat, de az agyunk irányítja, ezáltal a kézírásban nyomon követhetőek a tudatos és tudattalan agytevékenység jelei is. Minden írásjelnek megvan a konkrét jelentése, melyből kiolvasható az írás tulajdonosának jelleme. Látható, hogy egy keszekuszának tűnő írás mögött mikor rejtőzik bölcsesség, és egy gyönyörűen kerekített, szabályos írás mikor mutat figyelemfelkeltő jeleket.

A nagy maszkabál

Mert olyan a mi világunk, mint egy nagy maszkabál, ahol majdnem mindenki álarcot hord. Ez egy ideig nagyon izgalmas, de idő után igen nyugtalanító lehet, hiszen nem tudhatjuk, mikor rejtőzik a kék szemű herceg álarca mögött egy hidegvérű és agresszív ember, és mikor bújt el a vámpírjelmez mögött egy értékes, érzelemgazdag lény. Lassan már önmagunkat sem találjuk…

A grafológia tükrében azonban megláthatjuk az emberek valódi énjét, természetesen nem az álarc letépésével, hanem úgy, hogy megismerjük az álarc felvételének okait.

Ez mindkét félnek jó – akár párkapcsolatról, akár barátságról, akár szülő-gyermek kapcsolatról, illetve munkakapcsolatról van szó –, mert nem kell éveket várni arra, hogy a számunkra legfontosabb dolgokat megtudjuk másokról. Esélyt adhatunk önmagunknak és másoknak a valódi „igaz találkozásokra”, ezáltal az építő kapcsolatok lehetősége is megnő…


» Itt következik a II. rész!
Exit mobile version