A vészcsengő már 2000-ben, az első PISA-vizsgálat idején felvisított. Mi, akik régebben sorra nyertük a nemzetközi tanulmányi versenyeket, a rangsor alsó harmadába szorultunk. (A harmincegy ország tizenöt évesei közül hasonlóan gyönge eredményt produkáltak szövegértésből, matematikából, természettudományokból a németek, a lengyelek, az osztrákok, miközben kimagasló teljesítményt nyújtottak a finnek meg a svédek.)
Az oktatáspolitikus-reformer
A magyar oktatási gyakorlat évtizedekig elsősorban a lexikális ismeretek visszaadásáról szólt mondja Sipos János, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára. A PISA viszont nem azt méri, hogyan tudják a gyerekek visszaadni a bemagolt tananyagot, hanem azt, hogy mennyire képesek a tudásukat hasznosítani.
| Sipos János, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára |
Körülbelül harminc évvel ezelőtt kezdtek úgy gondolkodni, mint mi ma. Már akkor végrehajtottak egy radikális oktatási reformot, amellyel csökkentették a gyerekek közötti különbségeket. Persze ne hallgassuk el, hogy a magyar gimnazisták eredményei most is jobbak, mint a finn gyerekek átlagos teljesítményei! Viszont a szakiskolások produkciója rosszabb, mint az utolsó helyen végzett mexikói diákoké. Tehát egyelőre elfogadhatatlanul nagy a különbség az iskolatípusok között, az oktatási rendszerünk nem csökkenti, hanem megerősíti a társadalmi hátrányokat.
Azt mondja, egyelőre…
Igen, mert meggyőződésem: ha folytatjuk az oktatási reformot, tíz-tizenöt év múlva kisebbek lesznek a különbségek. Tananyagcsökkentés, a kétszintű érettségi egységes, a korábbinál korszerűbb követelményrendszere És nemrégiben volt egy tanácskozás a pedagógusképzésről. Nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, nagy esély van arra, hogy jelentős változásokat vigyünk végig.
» Itt olvasható a II. rész!