Már legalább húsz perce álltam a tükör előtt, és próbáltam összeszedni a mondandómat, hogy minél kisebb veszekedés árán tudathassam Petrával, szerintem túl kevés időt tölt velem, viszont túl sokat a munkájával, a barátnőivel és az edzőteremben. Ez utóbbiban nem is annyira a helyszín, mint inkább a társaság zavar. Edzeni ugyanis Botonddal jár. Fel nem foghatom, miért vele, és miért nem velem!
Előző este, a koncertünk után össze is hívtam a válságstábot, azaz leültem egy whiskyre a zenekarom tagjaival és a velük lévő barátnőkkel. Fecó, a másik gitáros azt javasolta, hogy nevezzük az összejövetelt nőgyűlölők klubjának, mivel őt karácsonykor dobta a párja valami nyári mikulás kedvéért. Később persze ő is belátta, hogy ha kettőnkön kívül mindenkivel ott van a barátnője, nem használhatjuk a nőgyűlölő klub elnevezést. Így maradtunk válságstáb.
Szerintem egy csajnak igenis joga annyit dolgozni, amennyit akar, saját karriert építeni, és azzal menni konditerembe, akivel jól tud edzeni! szögezte le rögtön az elején Edina, a dobosunk barátnője. Meg kell mondanom, nőügyekben Edina megkérdőjelezhetetlen forrás, ő ugyanis fodrász, következésképpen sokféle lánnyal, sok mindenről beszélget. Van például egy vendégem, aki azért szakított a párjával, mert az nem támogatta a karrierjében, például sohasem mosogatott el.
Itt egy picit pánikba estem. Ha azzal érhetnék el látványos javulást a kapcsolatunkban, hogy mosogatok, akkor azt bizony át kell gondolni: ér-e ennyit Petra?
No nem konkrétan a mosogatásról beszélek, hanem az elvről! nyugtatott meg gyorsan Edina, látva, hogy az arcom hamuszürkére váltott.
A srácok jóval használhatóbb tanácsokat adtak. Mondjuk, azt nem tudom, hogy az asszonynak a konyhában a helye kezdetű monológok, vagy a mosogatógépről kibontakozott vita mennyiben mozdították elő a problémamegoldást, az mindenesetre kiderült, hogy míg a csajok a romantikus randevúkat, a gyertyafényt, és az apró ajándékok fontosságát helyezték előtérbe, addig a srácok inkább a verbális problémamegoldásra szavaztak.
Meg kell neki mondani, hogy ez így nem jó! Sőt, nem mehet így tovább! Egyáltalán, miért is vagytok még együtt? Szerintem az a csaj nem érdemel meg téged, egyszerűen túl jó vagy hozzá! állapította meg Fecó, de tekintettel a közeli szakítására, és az általa elfogyasztott whisky mennyiségére, úgy döntöttem, csak a mondandója elejét veszem komolyan.
Az este további részében hosszasan kidolgoztuk a stratégiát, ebben is két táborra szakadtunk. A lányok eleinte azt próbálták elhitetni velem, hogy egy ilyen beszélgetéshez elengedhetetlen, hogy én főzzem a vacsorát, de aztán vázoltam azt az esetet, amikor az üveges spagettiszószt szénné égettem egy teflonserpenyőben. Ezzel meggyőztem őket arról, hogy ha én főzök, az többet árt, mint használ.
Másnap ott álltam a tükör előtt, az asztalon a legünnepibb eszcájg, a frissen rendelt pizza, már csak Petra hiányzott. Mivel negyed kilenc volt, és nyolcra ígérte magát, tudtam, hogy még öt percig biztosan nem jön. Hogy gyorsítsam a várakozást, meggyújtottam néhány gyertyát. Még szerencse, hogy a húgomtól és az unokatesóim egy részétől gyertyát kaptam karácsonyra. Állítólag azért, mert jót tesznek a lakás energiájának.
Petra tíz perccel később beviharzott a lakásba, egyenként rácsodálkozott a gyertyákra, aztán a kedvenc pizzájára, majd rám is:
Hogy te milyen romantikus pasi vagy! Többször kéne így gyertyafénynél vacsoráznunk!
A sarkamra álltam, mint férfi, és nekifogtam a monológnak:
Szeretlek! idáig jutottam, mert Petra a nyakamba ugrott, én pedig úgy éreztem, ezzel le is tudtuk a mondandómat. Azért azt elhatároztam, hogy a jövő héttől kezdve én is járok edzőterembe Petrával és Botonddal.
Szingli lányok, írjatok! (e.fejos@sanomabp.hu vagy h.szigeti@sanomabp.hu)