Harcolunk érte és hiszünk benne. De egyre jobban meginogni látszik a bizalmunk. Mintha ahhoz, hogy az igazság diadalmaskodjék, inkább, pénzre, kapcsolatokra, ravaszságra, erõre volna szükség.
1989-et írunk. A Pigniczky család telket vesz a Tanácstól Rákoscsabán, nagy házat akarnak emelni rá, olyat, hogy az apa önálló autószerelő műhelyt nyithasson benne. Minden fillér számít, a család, a barátok ásnak, dolgoznak, az apa fizetés nélküli szabadságra megy. Már állnak a falak, amikor egy nagy eső után másfél méteres magasságban árad be a víz, a sár és a közeli téesz ülepítőjének hordaléka. A hivatal nem tesz semmit, a vízelvezetés hatalmas beruházás volna. A háromgyerekes család keresetet nyújt be. Kártérítést akarnak, és persze azt, hogy oldódjon meg a vízelvezetés. Kilencszer áznak be még, a fertőtlenítésre elmegy a maradék pénz, pedig hamarosan el kellene hagyni az ideiglenesen kapott tanácsi lakást is. A történet innen: rémtörténet. Az apa képtelen feldolgozni a történteket, szélmalomharcba kezd, hiszen az egzisztenciáját, az álmait is veszni látja. A házasság megromlik, elválnak, de menni nincs hová, maradnak együtt külön. Az ügy halad, aztán új bírónőhöz kerül, aki elkezdi elölről, de nincs olyan tárgyalás, amelyet valami miatt el ne napolnának. Öt-hat évig nem történik semmi! Az apa elmarad a számlákkal, a tartozása akkora, hogy a ház ráeső részét elárverezik. Az asszony csak kapkodja a fejét. Három gyereket nevel, fizet, törleszt, amit csak bír, és ameddig bírja, de soha nem tudja, mikor lép valami rosszat, amit ellene fordítanak a per során.
Az ítélet, amely miatt most mindenki fellebbez, tizenkétmillió forint kártérítés. Az asszonynak és a három, mára felnőtt gyereknek hatmillió jut. A lakásban évek óta jogcím nélkül élnek, de ennyi pénzből mit tudnak venni?
Végigdolgoztam egy életet, és nincs lakásom kesereg Ilona. Tehetetlennek érzem magam, és kiszolgáltatottnak. Már nemcsak rólam, hanem a gyerekek jövőjéről van szó. Még az ő életük is rámenjen arra, ami történt?
Tizenöt éves történet, és még nincs vége. Az asszony szorgalmas, nem összeférhetetlen, nem ír alá olvasatlanul papírokat, nem naiv. A gyerekei rendesek, dolgoznak, tanulnak. Miért van, hogy egy ilyen család kiszolgáltatott, tehetetlen, hogy nemcsak a szülők élete, de a gyerekek jövője is rámegy olyasmire, amiről nem tehetnek?
A cikk folytatását az eheti Nők Lapjában olvashatod!