Merre tartunk? Valóban a vesztébe rohan az emberiség? Van-e remény arra, hogy a békétlenség, háború, erõszak véget érjen? Egyre többen köztük mûvészek, tudósok, írók és gondolkodó emberek vélik úgy, egyetlen esélyünk van.
“A férfiak ölnek, a nők sírnak. Hiszen az anyák szeretik az életet. Mert ők hozzák létre. Ők gondoskodnak róla, ők táplálják. Biológiailag is fontosabbak, mint a férfiak.”
Müller Péter |
A férfiak uralta világunkban, amelyben így a férfias tulajdonságok a meghatározóak, lehetőséget kellene adni arra, hogy a női energiák újra működhessenek, mint egykor a Paradicsomban. Ahogy Müller Péter fogalmaz: “Ha anyám irányítaná a világot, összehasonlíthatatlanul boldogabbak lennénk.”
Az a történelem, amit az emberiség saját krónikájaként feljegyzett, nagyon férficentrikus. Az azt megelőző kor amelyre a tudomány azt mondja: matriarchátus már nincs benne az emlékezetünkben. Azt a világot maga a női princípium éltette magyarázza
Müller Péter ezoterikus író. Ahol az emberek boldogok, ott nem rohan az idő. Nincsenek felfedezések, hódítások, nagy akaratok. Tolsztoj azt mondja: a boldog családoknak nincs története. És ez igaz az emberiségre is. Ott, ahol a bölcs nő és az anya áll a centrumban, ott sokkal nyugodtabban, békésebben élnek. Szentebb a család is. Ilyen például a hagyományos kínai világ. Arról írtam a Jóskönyvet, ahol és ez nagyon lényeges a család a szent egység, nem a törzs vagy a faj. A nagyoknak a kicsi részekre kell hasonlítani. A családról kellene az egész társadalmat mintázni. A női világban a családmodell, a békés, szép élet olyan, mint a magfizikában az atomszerkezet. Ennek középpontjában az apa és az anya biztonságos nyugalma áll de igazából az anya a fontos. És ez a nagy titok. Őt Lao-ce a Völgy Szellemnek nevezi. Amiről sokan azt gondolják, hogy a női nemi szerv. De igazából ez a befogadás és a bölcs nyugalom az, amelynek meg kell határoznia az egész közösség életét, és amelyet nem szabad feldúlni. Sem hódításokkal, sem háborúkkal, sem küzdelmekkel. Természetesen, a női világban nincsenek nagy felfedezések, nincsenek nagy mozgások. Ezért ennek nincs is sztorija. Mindez körülbelül hatezerötszáz évvel ezelőtt létezett.
Mi történt ezzel a világgal? Aztán megbillent a dolog. Jött az az időszak, amelyet úgy neveznek Kínában: a Sötét Kor vagy a Fény Elsötétedése. Ekkor teljesen átvette az uralmat a jang, a férfi princípium. Ezzel még mindig nem lett volna baj, hiszen a jang is egy csodálatos, szent erő: a szellemi akarat, a teremtő szimbólum. A meghatározó. Ez az erő azonban mostanra eltorzult: önfejűvé lett, konokká, hajthatatlanná, nem hallja meg Isten hangját, képtelen a befogadásra. Önző, önös lett nem tud szeretni. Nem tud befogadni.
Mi mozdította a történelmet ebbe az irányba? A világ hanyatlása, amelyet minden őskultúra megjósolt. A kereszténység pedig egyenesen a világvégéről beszél. A lezárulásról, civilizációnk bukásáról, amit most élünk meg. Ennek fontos mozzanata, hogy, amint említettem, tökéletesen átvette a világuralmat a zabolázhatatlan jang erő. S ha a jang, a férfierő megbillen és elsötétedik, akkor nagyon csúnyává válhat. Vele most az olyan férfias tulajdonságok kerülnek túlsúlyba, mint az érzelmek szegénysége, a túlzott racionalitás, a logika mindenekfelettisége, a gátlástalan akarat, a máson való áttörtetés, az agresszió, a behatolás aktusa. Bármelyik híradót bekapcsolom, literszámra folyik a vér, és ölnek. A férfiak ölnek, a nők sírnak.
Hiszen az anyák szeretik az életet. Mert ők hozzák létre. Ők gondoskodnak róla, ők táplálják. Biológiailag is fontosabbak, mint a férfiak. Egy férfi nem is tudja, hogy egy nőt megtermékenyített. És a férfi nem is tudja, mit tesz akkor, amikor öl. Csak egy nő tudja, hogy mi történik, mi omlik össze akkor, amikor megölnek egy embert. Mert ő hozta létre, ő szülte, a testéből való test.
Az interjú második részét, valamint érdekes írásokat olvashatsz a Nők Lapja január 09-én megjelenő számában!