Görög Zita újra szerelmes

Görög Zita – Kattints a képre!

– A szerkesztőségben a fiúk irigyeltek, amikor megtudták, hogy veled találkozom. Még ajánlottak is helyetted „cserébe” néhány férfi interjúalanyt.

– Ez izgalmasan hangzik. Például kit?

– Kamarás Ivánt.

– Nem biztos, hogy rossz csere lett volna…

– Nehezen tudtunk időpontot egyeztetni, mert nagyon pörgős az életed, rengeteg a munkád.

– Ez így van. Régóta vártam arra, hogy olyan munkáim legyenek, amilyeneket szeretek csinálni.

– Azt hallottam, hogy ismét filmszerepet kaptál.

– Igen, szerencsére több produkcióban is lehetőséghez jutottam. Egy angol-amerikai krimiben elvetemült, csábító nőt alakítok, aki megpróbál egy fiatal pártól kizsarolni egymillió dollárt. A másik egy magyar romantikus vígjáték, Fej vagy írás a címe, ebben egy szupermodellt alakítok, aki beleszeret egy egyetemista fiúba.





– Szerinted működhet a kapcsolat egy befutott sztár és egy egyetemista fiú közt?

– Nem ezen múlik, de nekem még soha nem jött össze. Amikor még „főállásban” modellkedtem, udvaroltak nekem egyetemista srácok is. Ha van olyan fiú, aki el tudja viselni, hogy egy lány keres, ráadásul többet, mint ő, akkor működhet a kapcsolat. Sajnos, én még nemigen találkoztam ilyen fiúval. Azt látom, hogy a legtöbb srácnak, ha nincs pénze, nincs önbizalma sem, még azoknak sem, akiknek lehetne. Néha túlbecsülik a pénz értékét. Ez így nincs rendjén, legalábbis számomra, mert én kimondottan utálom az anyagi helyzetükkel visszaélő férfiakat.

– Görög Zita már színésznő?

– Dehogyis! Akkor leszek az, ha az emberek majd arról beszélnek, hogy tetszett nekik az alakításom egyik-másik filmben. De ez még messze van.

– Lehet, hogy ez lesz a hivatásod?

– Az elképzelésem mindig is ez volt, bízom benne, hogy elismer majd a szakma. Ez talán nehezebb is lesz, mint eljátszani egy-egy összetett karaktert. De bármit hoz is az élet, igyekszem elfogadni.

– Ezek szerint nem azonnal a karrierlehetőségre gondoltál, amikor tizennyolc éves korodban elhívtak egy párizsi fotózásra?

– Á, dehogy! Azt gondoltam, úgysem vagyok alkalmas modellnek, de legalább kimehetek két hétre Párizsba! Aztán ott megtapasztaltam, hogy modellkedéssel többet tudok keresni, mint újságkihordással.





– Tudtál bánni a pénzzel?

– Tinédzserkoromban, amikor bezárt a bánya, ahol apukám dolgozott, néhány évig szűkösebben éltünk. Turkálóból öltöztem – néhányan csúfoltak is ezért a suliban –, és vágytam a szép ruhákra. Ezért, amikor elkezdtem keresni, eleinte rengeteg ruhát vásároltam. Feleslegesen… Akkor bepótoltam, ami előtte kimaradt. Ma már kevesebbet költök ruhára, általában farmerben járok.

– Szépnek tartottad magad, amikor modellkedni kezdtél?

– Ezzel sosem foglalkoztam. Vékonyka kislány voltam, inkább csúfoltak emiatt a suliban. De nem is úgy neveltek otthon, hogy a külső értékekkel foglalkozzam. Amikor belecsöppentem a szakmába, nagyon gátlásos voltam. Gondolj bele: három hónapig meg sem mertem szólalni! Lehajtott fejjel, szégyellősen álltam a válogatásokon. Nem beszéltem angolul, és tanár nélkül tanultam a nyelvet: naponta felírtam öt új szót a tenyeremre, és bemagoltam. Három hónap után mertem először hallatni a hangomat, akkor is azért, mert éppen ki kellett állnom az igazamért.






Görög Zita modellpályájáról és családjáról mesél a cikk folytatásában, amit a Nők Lapja 6. számában találsz!