A gyesbetegség egy állapot. Nem azonos a szülést közvetlenül követő hangulatingadozással, melyet a szakirodalom baby blues néven emleget, és ahol a depresszív viselkedés okaként főleg a hormonális változást szokás megjelölni. Ám nem is olyan súlyos, mint a szülés utáni pszichózis betegsége, mely szélsőséges esetben akár végzetessé is válhat.
A gyesbetegség általában néhány hónappal a szülés után alakul ki, és sok esetben évekig is eltart. Számtalan tünet jellemezheti, ilyen például a lehangoltság, örömtelenség, szorongás, érdektelenség, bűntudat vagy önvád.
Boldogságból szomorúság
A csinos, harmincas évei elején járó Erika egy jó nevű banknál dolgozott, amikor egy nap furcsa émelygés fogta el. Azonnal érezte, hogy régi álma vált valóra, teherbe esett! Férjével együtt nagy örömmel várták a babát, átrendezték a lakásukat, kocsijukat pedig nagyobbra cserélték, hogy elég hely legyen majd benne a gyerekülésnek. Erika a lakással együtt lassan átrendezte az életét is. Már nem járt el a céges összejövetelekre, sőt, idővel betegszabadságra ment, és abbahagyta a munkát. Hétvégenként kismamajógán vett részt vagy bababoltokat látogatott a férjével, és képes volt napokig összehasonlító táblázatokat készíteni a babakelengye egyes darabjairól. Aztán a hosszú várakozást egy gyors és könnyű szülés követte, Erika végre magához szoríthatta Barnabást.
Az újdonsült szülők boldog izgalommal ismerkedtek az új családtaggal. Pár hét elteltével Erika férje újra munkába állt, a nagymamák is elmaradoztak, a kicsi körüli teendők pedig kezdtek rutinfeladatokká válni. Barnabás hasfájós baba volt, rengeteget sírt, sokszor órákig kellett cipelni fel-alá, hogy elaludjon, majd azonnal felriadt, ahogy bekerült az ágyába.
Erika kezdett becsavarodni. Semmi másból nem állt az élete, csak pelenkák és cumisüvegek kaotikus halmazából. Éjjel verejtékben úszva riadt fel, ha a fia csak megmozdult, és előfordult, hogy még délután is pizsamában nyitott ajtót a gázszámlásnak, mert nem volt ideje felöltözni. Teljesen elúszott a feladatokkal, esténként már nem beszélgetett a férjével, mint azelőtt, hanem igyekezett behozni a lemaradást a házimunkában, vagy egyszerűen csak lerogyott a tévé elé. Barnabás közben megtanult járni, cserfes, okos kisfiú lett belőle, aki gyakran odabújt a mamájához, és azt kérdezte: Anya, miért vagy szomorú?
Erika maga sem tudta, pontosan miért, de sokszor egyszerűen csak sírva fakadt. Mérhetetlenül boldogtalannak érezte magát, holott tudta, milyen szerencsés. Teljesült, amire vágyott, szerető férje van, egészséges, gyönyörű gyermeke, akiket imád. Mégis unalmasnak, kilátástalannak, céltalannak tűnt az élete. Lassan már az olyan egyszerű feladatok is gondot okoztak, mint a bevásárlás vagy egy hivatalos levél megfogalmazása. Az otthon töltött évek alatt felszedett jó pár kilót, és a régi kosztümöket kényelmes, bár kevésbé dekoratív tréningekre és kötényruhákra cserélte fel. Amikor Barnabás óvodába ment, Erika kétségbeesve szembesült a ténnyel, hogy miközben elvesztette a régi munkahelyét, elképzelése sincs, miként tudna újat találni. Szakmai tudása önbizalmával együtt megkopott.
Itt tart most. Lelkiismeret-furdalás gyötri, mert úgy érzi, hiába igyekszik, nem elég jó anya, társ, szerető, és nem lesz elég jó munkaerő sem.
A teljes cikk a 10. heti, március 9-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.