Hogy a lányomnak majd könnyebb legyen!

Mihalicz Csilla | 2005. Március 23.
Néhány héttel ezelõtt vitanapot rendeztünk a Nemzeti Fejlesztési Hivatal felkérésére. Megpróbáltuk kideríteni: miként lehetne bölcsen felhasználni az „uniós pénzeket” a nõk, az édesanyák érdekében...

Tudják, mi volt e szakmai nap legszebb tanulsága? Nagyon sok tehetséges nő él közöttünk, akik maguk próbálnak tenni azért, hogy nekünk és majd a lányainknak könnyebb legyen!

Ha kezdő újságíróként – 1990-ben – bejelentettem volna, hogy női civil szervezetekről szeretnék írni, valószínűleg mindenki bolondnak néz. Hiszen akkoriban csak elvétve akadt ilyesféle kezdeményezés. Ehhez képest ma egyre több női szervezet jön létre: tagjaik maguk segítenek magukon.

„Unatkozó” kismamák?

Gödöllő gyönyörű. A kastély, a városközpont, az egyetem, a meseszép vidék csupa-csupa olyan vonzerő, amelynek nem tudnak ellenállni sem a budapestiek, sem az ország távoli vidékein élők. Egyre többen választják otthonuknak Sissi városát. Ellentétben az országos tendenciákkal, itt sok a kisgyerekes család, zsúfoltak a bölcsődék, az óvodák.
Minderről a művelődési központ aprócska irodájában mesél három lelkes-csinos édesanya, akik a Nők Lapja-vitán is részt vettek.







Hárman a gödöllői sikertörténetből: Hollósy Boglárka, Csillag Garbriella és Faludi Ildikó
– Három évvel ezelőtt költöztünk ide – mondja Hollósy Boglárka angoltanár, két kicsi lány édesanyja. – A debreceni egyetemen ismerkedtem meg a Pécsről származó férjemmel, aztán közös életünk színteréül „semleges terepet” választottunk. Eleinte furcsa volt: amikor a férjem reggelente elindult Pestre, úgy éreztem, hogy légüres térben vagyok. Senkit sem ismerek, nem tudom, hogyan kezdjek kapcsolatokat építeni, nem tudom, hol a posta, a rendelő… Ebben a hangulatomban nagyon megörültem, amikor megláttam a helyi újságban Milánkovics Kinga és Csillag Gabi hirdetését! Távmunkát hirdettek, együttműködő társakat kerestek. Válaszoltam, itt ragadtam.

– Budapestről költöztem a férjemmel Gödöllőre, a harmadik gyermekünk már itt született – veszi át a szót Csillag Gabriella, szociális munkás. – Eleinte én is vákuumban éreztem magam, de aztán találkoztam Milánkovics Kinga agrárközgazdásszal – jelenleg tanársegéd az egyetemen –, aki akkoriban szintén gyesen volt. E találkozás szülte a REGINÁT (REGionális Információk Nőknek, Anyáknak).







A Project Retour közhasznú társaság létrehozója – Saphier Regina – elemzi a női karrierlehetőségeket V. Kulcsár Ildikónak
– Toltátok a babakocsit egymással szemben, aztán beszélgetni kezdtetek? – kérdezem, mire Gabi felnevet. – A történet nagyon női, nagyon klassz! Képzeld el, hogy a kozmetikusunk hozott össze minket, mert úgy gondolta, hogy itt van két hasonlóan gondolkodó csaj, találkozniuk kellene… És mi gyorsan rájöttünk: tennünk kell valamit a többi kismamáért, magunkért, a környező településeken élő nőkért! Azért, hogy a kismamák lelkileg, testileg, anyagilag jó állapotban, lelkiismeret-furdalás nélkül éljék át a gyes – bezártsággal, de csodálatos élményekkel teli – időszakát. Hiszen a családunk közérzetét, hangulatát a mi közérzetünk, hangulatunk határozza meg! Szóval: 2003 tavaszán létrehoztuk a REGINA-csoportot. És egyáltalán nem érdekelt minket, hogy egyesek unatkozó kismamák akciójának tartották a mozgolódásunkat…


A teljes cikk a Nők Lapja március 23-án megjelenő, 12. számában olvasható.
Exit mobile version