Régi idõk játékai

nlc | 2005. Március 31.
Csupán egy generációval ezelõtt minden babának, mackónak neve volt. És története. Élete. A mai gyerekek térdig járnak a játékszerekben. Mégis, mintha õk kimaradnának mindebbõl. Hacsak…





Hacsak nem ragad rájuk a mama vagy a papa lelkesedése egy-egy játékszerért. De ehhez le kell ülni a gyerek mellé, és együtt játszani vele. Ez manapság ritka adomány. Ha időnk volna is, türelmünk nincs, vagy fantáziánk. Pedig gyerekkorunkban mennyire bele tudtunk feledkezni a játékba!

Múlt századi érzés
Nem is nehéz felidézni a múlt század (!) emlékeit, hiszen az élet minden területén dúl a retrodivat. A modern designra jellemző letisztult formák, színek helyett ismét vibrálóan színes, az izgalmas múltat idéző tárgyak veszik körül azokat, akik haladnak a korral: a lakberendezés elemei, a ruhák, a zenei stílusok a hetvenes, nyolcvanas évek hangulatát idézik: Tisza cipő, csíkos tréningfelső, Marót Viki. A mai szülők boldogan vetik rá magukat a régen látott játékszerekre, feléled bennük a gyerekkori emlék, amikor a nagyapával fémépítőztek a karácsonyfa alatt, vagy apával szerelték össze a terepasztalt, majd izgatottan készültek a TRIÁL-ba, hogy újabb darabokat szerezzenek be az NDK kisvasút már meglévő mozdonykái mellé. A lányok a térbeli, mozgatható papírmesekönyveket csodálták órákig: Hófehérke halovány orcával fekszik az „igazi” celofánkoporsóban, körülötte térdelnek a törpék. Morzsa kutya vászontalpát többször is meg lehetett foltozni, mert bírta az anyag. És meg is kellett. Mert Morzsa kutya csak egy volt – és nem egy a sok közül.

Mai gyerek – régi gyerek
Szeretnénk újra átélni ezt az érzést, s jó volna, ha a gyerekeink is megéreznének belőle valamit. Ám ez nem könnyű, mert ők már másképp nőnek fel. Számukra is a szülő a minta, ugyanúgy, mint a mi gyerekkorunkban. Csakhogy ma nem sok családra jellemző, hogy akárcsak vasárnap délutánonként együtt játszanak gyerekek és a felnőttek, leülnek együtt barkácsolni vagy babaruhát varrni. Egész nap rohanunk, utána leroskadunk a tévé elé. Ha együtt vagyunk az aprónéppel, akkor is az adóbevalláson vagy az elmaradt munkákon jár az eszünk. A gyerektől persze elvárnánk, hogy szépen elfoglalja magát. Elárasztjuk játékszerekkel, mert a lelkiismeret-furdalásunk miatt úgy hisszük, a mennyiséggel igenis pótolhatjuk a minőséget.
A csemete többnyire néhány percet el is tölt a játékaival, de arra sincs türelme, hogy alaposan megismerje, kipróbálja őket. Pedig a játékgyártók mindent bevetnek! Tudományos szakértők, pszichológusok fejlesztik, formatervezők alakítják az újdonságokat, nemzetközi előírások garantálják a minőséget és a biztonságot. De az a büdös kölyök nem akar vele csendben, a szoba sarkába húzódva játszani! És itt a baj. A játékot többnyire nem annak tekintjük, amire való. A játékot vásárló szülő fejében valami ilyesmi motoszkál: ha ezt megveszem neki, nyugalmas perceket kapok cserébe. De ez általában nem jön be…


Ha kíváncsi a cikk folytatására, a Nők Lapja Évszakok áprilisi számában olvashatja el.

Exit mobile version