Már a legkézenfekvőbb kérdésre sincs kézenfekvő vagyis inkább egyszerű válasz, tudjuk meg szakértőnktől, a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikájának adjunktusától, Dr. Ádám Zsolttól.
A császármetszést akkor kell elvégezni, amikor el kell végezni mondja. És érvelése mellé, meggyőzésképpen az egyetemen eltöltött hat évet illetve ugyanott elfogyasztott több kilónyi tankönyvet emlegeti föl, továbbá az elmúlt tizenöt évnyi szakmai gyakorlatot a klinikán. Semmiképpen sem akkor, amikor az adott körülmények egyébként nem indokolnák, csupán a páciens szeretné téves információk, megalapozatlan félelmek nyomása alatt.
Védekező magatartás
A szülészorvos szerint egyébként nem azzal magyarázható a császármetszések megduplázódása, hogy a nők nagyobb számban állnának elő ilyen igénnyel, ezek szórványos esetek, melyeket csak a bulvársajtó fúj föl. Az ok az úgynevezett defenzív, védekező orvosi gyakorlat terjedésében keresendő: vagyis, amikor a szülész azért nyúl a szikéhez adott viszonyok között, hogy utólag ne lehessen gondatlansággal vádolni, miközben szakmailag nincs teljesen meggyőződve a műtét indokoltságáról.
Ezt a védekező magatartást az utóbbi évek orvosi műhibaperei alakították ki a szakma egy részében. A gyógyításban általános tendencia, hogy igyekszünk elébe menni, lehetőleg inkább megelőzni, mint kezelni a bajokat. De nem kellene ebben túlzásokba esni csakis meggyőző bizonyítékrendszer alapján szabadna megindult szülés esetén a császármetszés mellett dönteni. Sajnos sokszor csak utólag derül ki, hogy rosszul döntöttünk ha az előre nem látható szövődménynek semmilyen előjele nem volt. Ahogy Micimackó mondotta volt: a baj előtti pillanatban még nem volt semmi baj. Emiatt önvédelemből igyekeznek sokan az orvosok közül megelőzni azt a komplikációt is, ami egyébként várhatóan be sem következett volna. Hiszen a bíróságon azt sosem kérdezik meg, miért végeztünk el egy császármetszést az ellenkezőjét viszont annál gyakrabban.
Vannak persze olyan esetek, amelyeknél nincs helye mérlegelésnek ezek az úgynevezett elektív műtéti indikációk. Például ilyen lehet a magzat méhen belüli elhelyezkedése: a medencevégű- vagy harántfekvés. Ilyen továbbá a magzat és az anya közötti téraránytalanság vagyis, ha a magzat viszonylag nagy, az anya pedig kistermetű. Nagy valószínűséggel császármetszést hajtanak végre azon az először szülő nőn, akinél a magzat faros, és a becsült súlya 3800 gr.
Ilyenkor azt mondjuk, hogy a hüvelyi szülés lehetősége elvileg nem kizárt, de a császármetszés kockázata kisebb.
Ugyanakkor a vélhetőleg komplikációmentes hüvelyi szülésnél jóval kisebb arányban léphet fel szövődmény, mint a császármetszésnél.
A császármetszés az egyik legkomolyabb hasi műtét. Az érsebészeti műtétek után az egyik legnagyobb vérveszteséggel járó beavatkozás mondja szakértőnk. Fölvágjuk az illető hasát, benyúlunk a hasüregbe, metszést ejtünk az egyik legnagyobb szerven, a méhen. A hasizmokat viszont minden ellenkező híreszteléssel szemben nem vágjuk át, csak félrehúzzuk. A legsimább császármetszésnél is előfordulhat, hogy megsérül a hólyag, bélműködési zavar, váratlan erős vérzés, utána sebgyulladás, súlyos szepszis alakul ki. Nem beszélve az altatással járó kockázatokról.
A teljes cikk a Nők Lapja április 6-án megjelenő, 14. számában olvasható.