Judit és Orsi

Hulej Emese és Dudics Emese | 2005. Április 07.
Két alkotó ember. Két nõ. Az Iparmûvészeti Fõiskolán találkoztak, évfolyamtársak voltak a textilszakon. Egymás munkáját ismerik, értik, támogatják. És tisztelik. Fontos ez? Azt hiszem, nagyon.





Kell legyen valaki, aki nem csak azt látja belőlünk, hogy megyünk előre, lehetőségeket keresünk, teremtünk, kihasználunk, de tudja azt is, mennyi mindentől félünk közben. Aki azt mondja: állj meg egy kicsit, gondoljuk át együtt, jó lesz-e így. És kell valaki, aki azt mondja: jó ötlet, csináld, ne félj, nagyon jó lesz. Ilyet persze sokan mondanak, de csak keveseknek hisszük el.
Párkapcsolatokra szokták mondani, hogy milyen jó, ha a felek kiegészítik egymást. Barátságban is lehet ugyanígy.
Te utakat törsz, sokat vállalsz, szorgalmas vagy és produktív.
Te meg félve kezdesz új dolgot, pedig ha elkezded, csak jól tudod csinálni.
Mint a hagymában, annyi réteg simul egymásra, szétszedhetetlenül. Tudják, hogy nem elég, néha felhívni egymást és elmondani, mi történt. Ők ketten gyakran találkoznak, ebédelnek, vásárolni mennek, kirándulni járnak, ünnepelnek és nyaralnak együtt. A fiaik, ha nem is testvérként, de unokatestvérként szeretik egymást.

A témáról bővebben a Nők Lapja április 13-án megjelenő 15. számában olvashatsz!

Exit mobile version