Barátságban, szerelemben

Kertész Gábor | 2005. Április 18.
Attilát csöndes, kiegyensúlyozott embernek ismertük meg. Nem kenyere a beszéd, de nem is kell, hiszen sikeres vállalkozó a vendéglátásan. Vágyik egy társra, aki meghozná neki a várt nyugalmat.





Úgy érzi, sokat tud nyújtani egy nőnek, aki időt hagy ahhoz, hogy megismerjék egymást. Nem híve a rövid kalandoknak, egy biztonságos kapcsolatra vágyik.

– Hogy jött az önálló cég ötlete?
– Korábban rendezvények vendéglátásával foglalkoztam, aztán eljutottam odáig, hogy úgy éreztem, inkább magam szeretném learatni a munkám gyümölcseit. Fél éve alapítottam meg a mostani cégemet, az Albatroszt, és – lekopogom – úgy tűnik, hogy jól haladok vele.

– Nehéz dolog önállósodni?
– Bátorság kell hozzá, de szerencsére úgy néz ki, hogy engem igazol az élet, és van a piacon helye annak, amit én csinálok. Örülök neki, hogy hittem a munkámban és magamban.

– Egyedül dolgozol?
– Én vagyok a cég egyedüli tulajdonosa, de természetesen vannak kollégáim, akiknek a munkája nélkül nem tudnék sikereket elérni.

– Fél év után hogyan tudhatod biztosan, hogy sikerült a vállalkozás?
– Biztosan még nem tudhatom, de nagyon biztatóak a jelek.

– Mikorra fog biztosan kiderülni, hogy „talpon maradsz”?
– Egy-két év.

– Hány éves vagy?
– 36.

– Azt hallottam, hogy ha az embernek saját cége van, akkor éjjel-nappal vele foglalkozik.
– Nem feltétlenül, szerintem mindenki arra ér rá, amire akar. Ha van, aki miatt rá kell érni, akkor minden normális ember félrerakja a hivatalos ügyeket.

– Mostanában mire érsz rá?
– Mostanában dolgozom, mert nincsen kapcsolatom.

– Mégsem dolgozhatsz éjjel-nappal. Mit csinálsz a szabadidődben?
– Szeretek moziba, színházba járni, autózni… tudom, ez így elég sablonos…

– A sablonos nem feltétlenül rossz! Mit láttál mostanában?
– Színházban láttam a Rómeó és Júliát, egy ismerősöm ajánlotta. Bevallom őszintén, annyira nem voltam oda érte.

– És mozi?
– Mindenféle filmet szeretek.

– Na, egy kicsit bővebben…
– Nagyon szeretem például az Egy csodálatos elme című filmet. Nemrég adták a tévében. Kéthavonta biztos meg szoktam nézni.

– Mi tetszik benne?
– Nem tudom, egyszerűen tetszik az egész.

– Mikor volt utoljára komolyabb kapcsolatod?
– Amit én komolynak ítélek, az egy éve.

– És mit ítélsz komoly kapcsolatnak?
– Nehéz megfogalmazni, amikor megvan kettőnkben az a bizonyos összhang…

– Mit keresel?
– Szeretném, ha a párommal nagyon jó barátok lennénk, és nagyon szerelmesek egymásba. Ez is sablon volt, de tényleg ezt keresem! Hogy mindent meg tudjak vele beszélni. Tényleg mindent.

– Haveri társaság?
– Vannak, a munkám révén. Ő is általában vendéglátósok vagy rendezvényszervezők.

– Eljártok együtt?
– Nem rendszeresen, inkább spontán.

– Egy vendéglátós hova jár étterembe?
– Vannak kedvenc helyeim. Például, ha pizzát szeretnék enni, akkor vagy a Pomodoro étterembe, vagy a Da Lello vendéglőbe megyek.

– Hol élsz?
– A saját lakásomban. Egyszobás, jó helyen van, közel mindenhez. Alapvetően szívesen laknék kertes házban, agglomerációban, hogy húsz perc alatt benn tudjak lenni a városban, de azt nem tudom leképzelni, hogy egyedül lakjak egy házban.

– Hosszú távú tervek?
– Megerősíteném a céget, öt éven belül szeretnék egy kis, szép éttermet. Van egy gyermekem, szeretnék jó apja lenni. És szeretném megtalálni a társam.

– Hány éves a gyereked?
– 12. Kisfiú, és szerencsére nagyon jóban vagyunk.

– Szeretnél még gyermeket?
– Igen, mindenképpen, ha megtalálom azt, akivel összeillünk.

– Milyen nőt szeretnél?
– Ne legyen ápolatlan! Egyébként pedig nem tudom. Ránézek, és vagy vonz, vagy nem. A belső pedig másik sztori, és persze legalább ugyanolyan fontos.
Exit mobile version