Békében együtt megöregedni

Dobray Sarolta | 2005. Április 18.
Egy kereskedelmi Kft. ügyvezetõje, harmincnyolc éves, elvált férfi, akinek nagyon hiányzik valami, Valaki az életébõl. Bár egy kis hölggyel él együtt, mégis várja kislánya mellé az õ saját párját.





–  Egy biztos: valakinek mindig nagyon fontos voltam, és leszek- kezdi rögtön- , a kislányomnak. Ő most tizenhárom éves, Orsolya… Vele élünk kettesben már kilenc éve, egymás mellett és egymásért küzdve.

– De lenne egy másik nőnek is helye a családban…
– Nagyon is. Egy jóbarát úgy fogalmazta meg: keresni kell valakit, akivel együtt, békében lehet megöregedni…

– Milyen legyen ez a bizonyos Nő?
– Őszinte, mindenek előtt! Néha, komolyan mondom, nem is értem ezt a világot, hogy az emberek képesek csak úgy, a semmiért is hazudni, ez engem borzasztóan dühít! De visszatérve a hölgyhöz, persze legyen értelmes, ápolt, csinos… Nincsenek nekem olyan hatalmas igényeim, inkább az a fontos, hogy ne egy „kényszer-kapcsolat” legyen a dologból. Érezzük jól magunkat, egymást, végül is csak ez számít.

– Mennyire fontos, hogy hasonló legyen az érdeklődési körötök?
– Ha túl távoli az a világ, amiben gondolkodunk, akkor fölösleges bármit is erőltetni, úgysem fog működni. De ez legtöbbször pillanatok alatt kiderül. Fontos, hogy közelítsen egymáshoz, ahogy látjuk, értelmezzük a dolgokat.

– Ha ez sikerülne, lenne egyáltalán elég időd erre a kapcsolatra?
– Én szeretek dolgozni, de ennél sokkal többet is föl tudnék vállalni, úgy érzem. De érdekes ez is, mert ha az ember akarja, mindenre tud időt szánni.

– És te mire akarsz időt szánni, a munkán kívül?
– Sok értelmes dolgot tudnék még csinálni, csak hiányzik egy olyan baráti kör, akivel meg lehetne ezeket valósítani. De nagyon érdekel például a sport, mindent imádok, ami verseny. Akár még egy kődobáló-tornára is elmegyek szurkolni, ha tét van, és mondjuk magyarok is részt vesznek rajta…

– Nagy adag versenyszellem szorult beléd…
– Igen, pontosan!

– Mindig a legjobb akarsz lenni?
– Ismerem a korlátaimat. Én nem azért akarok előre menni, hogy a másikat elhagyjam, hanem hogy az előttem lévőt utolérjem. Sokan azért versenyeznek, hogy megmutassák: „ jobb vagyok mint a szomszéd”, de én azt mondom: „menjünk inkább együtt előre a szomszéddal…”

– Miért nem űzöd is a sportot, ha ennyire szereted?
– Az az igazság, hogy ehhez kellene egy közeg, ami kimozdít, ahol jól érzem magam, emberek, akik hívnak… De ez csak a társas sportokra vonatkozik, különben rendszeresen járok konditerembe, és futok is. De igazából nekem a sportot a labdajátékok, a versenysportok jelentik.

– Társasági ember vagy…
– Az vagyok, de olyan közegben szeretek csak lenni, ahol meg tudok nyílni. Akkor vagyok képes arra, hogy igazán önmagam legyek, ha olyan emberek vannak körülöttem, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Ahol van veleje annak, amiről beszélünk. Én nem tudok például egy discoban ismerkedni, egyáltalán, Képtelen lennék rá…

– Mi kell ahhoz, hogy közel kerülj egy nőhöz?
– Hogy érezzem azt, hogy ő is akarja. Ha nem látom rajta, hogy várja a közeledésemet, akkor nem teszek semmit az ügy érdekében.

– Tehát így nem küzdesz egy nőért. De ha már benne vagy egy kapcsolatban, akkor harcolsz, hogy megmaradjon?
– Mindent megteszek. Öt évig tartott a házasságom,  és utána sem akartam, hogy elváljunk. Nyilván mindkét fél követ el hibákat, és nyilván mindkét fél azt gondolja, hogy a másik követte el a nagyobb hibát. De a gyerek miatt, és amúgy sem akartam. Az én családomban nem volt válás, és nem azért vettem őt feleségül, hogy utána szétmenjünk.  A másik, ez az „emancipáció”… Meg vagyok róla győződve, hogy az utóbbi évek, évtizedek női egyenjogúság-mániájának, és az ezt hirdető médiának nagy szerepe van abban, hogy nőtt a válások száma. Szerintem meg kell találni az egészséges egyensúlyt a férfi és a nő feladatai között. Úgy gondolom, hogy vannak leosztott szerepek… Persze nem  mindig kell görcsösen ragaszkodni ezekhez, de az már nonszensz, ha például a nő elvárja, hogy ha egyik héten ő főz, a másikon főzzek én…

– Szerinted mik az alapvető női, illetve férfi szerepek?
– Ezek változnak, és mindig mindent meg lehet beszélni, de butaságnak tartom ezeket állandóan méregetni, hogy mindenképpen fele-fele legyen…. Például egy nő engem ne engedjen előre!

– Fontosak neked ezek az udvariassági formák?
– Persze, hiszen azért nő a nő, hogy tiszteljük, nem? De csak akkor tudom tisztelni, ha látom, hogy ő ezt igényli, és úgy is viselkedik. Legyen nőies! Ne csak kívülről, hanem belülről is.

– Mik szerinted egy ilyen „nőies Nő” legjellemzőbb tulajdonságai?
– A gyengédség. És hogy igényt tartson a férfi támogatására. Hogy mutassa ki, hogy számára igenis fontos, hogy a férfi ott legyen mellette.

– És a rossz tulajdonságok?
– A közönségesség… Vannak témák, amikről csak a megfelelő módon illik beszélni. Szerintem… És ne legyen durva, nem bírom elviselni, ha egy nő káromkodik.

– Mi az, ami leginkább hiányzik neked?
– Egy interjúban hallottam a minap, hogy az ember boldogságra, boldogan születik… Mégis, érdekes módon az emberek többsége úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy boldog legyen, pénzre, szerelemre van szüksége. És tényleg: állandóan keresünk valamit. Mert ilyen a társadalom, mert látjuk a filmekben, és mindenhol. Jó lenne, ha én sem csak gondolnám, hogy nem másoktól kell várni a boldogságot, hanem csakis magunktól… De nem tudom megvalósítani. Az én legnagyobb fájdalmam, hogy eddig végig, egész életemben hiányérzetem volt. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy mitől. De lehet, hogy éppen ez az, ami előre viszi az embert, nem tudom. Hogy mindig új célok kellenek. Viszont az is lehet, hogy pontosan emiatt soha nem leszek boldog…

– De ha mégis…Kitartanál egyetlen nő mellett?
– Igen. Alapvetően monogám vagyok. Ha én jól érzem magam egy nővel, akkor nem kell másik. Nem is értem, miért kéne. Kifejezetten visszataszítónak tartom, ha valaki egy normális kapcsolatban él, és mégis mindig lesi az alkalmat…

– Mi a legfontosabb, amit úgy érzel, adhatsz egy nőnek?
– A szeretet, a megbecsülés, a hűség. És az együttgondolkodás is  fontos. Tudom, hogy még mindig nagyon keveset ismerek a világból, és hogy mindig tanulhatok. Működik bennem az önvizsgálat, és az önkorrekció. Ha nem érzem jól magam egy helyzetben, akkor úgy tűnik, mintha egy filmet néznék: kívülről szemlélem önmagam. Amikor ez megszűnik, onnan tudom, hogy jó helyen, jó időben, a megfelelő emberrel vagyok.  Egy nővel is le lehet így mérni, hogy mikor működik a dolog… Remélem, megtalálom Őt!
Exit mobile version