– Amikor kitöltötted az adatlapot, említetted, hogy voltál már rapid randin.
– Igen, érdekes volt, de nem jött össze. Mármint hosszú távon. Tulajdonképpen tényleg kevés az a hét perc az ilyesmihez. A kezdeti szimpátia megvolt pár hölggyel kapcsolatban, de a hosszabb beszélgetésen mindig kiderült, hogy mégsem az igazi.
– Mivel foglalkozol?
– Köztisztviselő vagyok, egy önkormányzatnál dolgozom műszaki területen. A végzettségem egyébként mérnök- közgazdász, de a közgazdász részének még nem sok hasznát vettem.
– Miért az Internetet választottad?
– Sokan vannak rossz véleményen róla, mert azt mondják személytelen, ezért visszaélnek vele. Pedig szerintem sok előnye is van a netes ismerkedésnek, ráadásul a személytelenség nem mindig hátrány. Itt arra gondolok, hogy nem is egyszer találkoztam olyan lányokkal az Interneten, akikkel a levelezésünk párkeresésként indult, ám a levélváltások során annyira jó barátok lettünk, hogy évek óta tart a barátságunk. A személytelenség ebben az értelmezésben azért jó, mert olyan dolgokat is megoszthatsz a barátoddal, amiket személyesen nem mernél elmondani. Semmi sem tart örökké, nyilván voltak olyan barátságok, amik valamiért megszakadtak, de élni kell ezekkel a lehetőségekkel, mert jó dolog. Ráadásul a hagyományos társkeresésnek ugyanúgy megvan a maga kockázata. Ha hirdetésre válaszolok, szintén kiderülhet, hogy csaló az illető.
– Igazad van. Mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?
– Zenélni szoktam, korábban tanultam hegedülni, mostanában zongorázgatok. Ahogy a Nők Lapja mellékletben is megjelent, épp alakulóban van egy együttes, ahol még az is meglehet, hogy én leszek a billentyűs. Érdekes tapasztalat lesz, ilyet még nem próbáltam. Emellett kedvtelésből novellákat irogatok, inkább csak a magam szórakoztatására. Indultam már néhány pályázaton, de még nem robbantam be a könyvpiacra.
– Úgy tudom, sajátos főzési stílusod van
– Igen, így is lehet nevezni, bár ez inkább a főzési tudomány elsajátítására vonatkozik. Van egy saját receptfüzetem, amibe magamnak irogatom a recepteket. Ugyanis szinte minden szakácskönyv feltételez bizonyos alapismereteket, például hogyan kell rántást csinálni, meg ilyenek. Na ezek nekem néha hiányoznak, ezért amikor például anyukám főz, néha odaállok mellé, és minden egyes munkafázist részletesen felírok. Bizonyos dolgokban elég precíz vagyok, ilyen például a munkám, vagy a főzés.
– Tavaly Indiában voltál. Mesélnél róla?
– Az utazás iránti vonzalom gyerekkorom óta bennem van, most van rá lehetőségem, hogy meg is éljem. Tavaly gondoltam egyet, és elmentem Tunéziába és Indiába. Persze azért nem tudnám minden hónapban körbeutazni a Földet, de továbbra is szándékomban áll utazgatni, amerre csak lehet. Ugyanis egy-egy ilyen út olyan plusz élményeket ad az embernek, amiből lelkileg hónapokig tud táplálkozni itthon. Társas utakra mentem, de ott a magam útját jártam. Szeretek ilyenkor mászkálni, egy térképpel és hátizsákkal megnézni a várost, és nem csak annyit látni belőle, amennyit az idegenvezető mutat. Egyszer láttam a Travel Channel-en egy műsort, amiben a fickó repülővel elment Pakisztánba, és onnan biciklivel ment haza. Például valami ilyesmit én is szívesen kipróbálnék, tehát hogy nem csoporttal, hanem csak úgy egyedül indul útnak az ember. Bár mondjuk nem rögtön Pakisztánnal kezdeném.
– Milyen lányt vinnél magaddal?
– Nehéz megmondani, inkább úgy fogalmaznék, akinél az összkép tetszik. Nincs kifejezett ideálom, bár nem tagadom, a vörös és hosszú haj mindig tetszett. A huszonhárom- huszonnyolc éves korosztály a korban hozzám illő, legalábbis szerintem. Jó lenne, ha pár évet még ő is várna a családalapítással, mert szeretnék még utazgatni kicsit, mielőtt megállapodom.