“Csak nekem tetsszen!”

nlc | 2005. Április 18.
Kíváncsi tekintetû, negyvenöt éves, elvált ügyvéd, akinek mindennél fontosabb a kislánya boldogsága. Persze keresi a sajátját is, egy harmincöt és negyven közötti hölgy személyében,Akinél szintén „születési hiba” az õszinteség.





Akárcsak nála…

–  Nem könnyű manapság ismerkedni, legalábbis nekem nem- kezdi.- A munkámban elsősorban férfiak vesznek körül, de házinyúlra amúgy sem lövünk… Ezért próbálkozom itt is, hátha. Jó ideje kettecskén élünk a kislányommal, aki minden második hetet nálam tölt. Persze barátnők adódtak időnként, de a válásom óta nem volt komolyabb kapcsolatom. De ketten is rengeteg minden csinálunk! Amellett, hogy nagyon szeretem a munkám, annyi érdekes dolog van a világban… Sokat járunk moziba, korcsolyázni, biciklizni, sétálgatunk mindenfelé… És főzünk! Régen soha nem gondoltam volna, hogy egyszer erre is rákényszerülök, de ma már kifejezetten élvezem, mikor nekiállunk kitalálni az aznapi menüt és szépen ketten összeütjük… Azokon a napokon, amikor „agglegény” vagyok, megeszem én a mirelit pizzát is, ahol éppen érem, de mikor itt a kislányom, az a legfontosabb, hogy a kedvében járjak.

– Ő mit szólt eddig a nőkhöz, akik megjelentek melletted?
– Ez soha nem volt probléma. Tény, hogy nagyon megszűröm, kit mutatok be neki. Ehhez el kell jutni egy kapcsolatnak egy bizonyos szintre. Kevés ilyen hölggyel találkozott így, de hozzájuk nagyon jól viszonyult. És fordítva is…

– Fontos az ő véleménye?
– Ő az elsődleges. Ha ő azt mondaná, hogy nem, akkor én is azt mondanám. Soha nem tettem ellene semmit és a jövőben sem akarok. Mi így élünk, ehhez jöhet valaki, de közénk senki nem állhat.

– De még egy gyerek benne lehet a pakliban?
– Nem zárkózom el, bár az idő nagyon telik… Igazából én mindig több gyereket szerettem volna, csak hát eddig nem sikerült. De ha egy olyan Nő jönne az életembe, állok elébe!

– Mitől Nő egy nő?
– Akárki akármit mond, elsősorban a külsőtől. Ugyanis azzal szembesülök először, az foghat meg mindenek előtt, ezen nincs mit tagadni. Minden csak ezután jöhet: ha ez nem történik meg, akkor semmi sem történhet. Persze ez nem minden esetben kifejezetten szépséget jelent, csak nekem tetsszen. Ő pedig számomra úgyis szép lesz… A következő lépés az, hogy belenézek a szemébe: ott is kell látnom Valamit. Ha csak egy üres tekintetet kapok, érzem, hogy baj van. De ha úgymond ”fogom a tekintetét”, az azt jelenti, hogy egy kicsit a lelkét is fogni tudom… Persze nem öt perc után, ez természetes.

– Jó emberismerő vagy?
– Annak tartom magam. Például volt olyan, hogy a nő, akivel beszélgettem, sokszor félrenézett… Azt hiszem, ez például nem utal egyenes jellemre.

– Szerinted meg lehet ismerni egy nőt, teljesen?
– Nem. De igazából ez nem is lehet cél. Azaz egyetlen módon lehetne megismerni: ha feloldódna bennem. De tudom, hogy ilyen nagyon ritkán esik meg az emberrel: amikor olyan erős a vonzalom, hogy teljesen mindegy, mit mond a másik, mert úgyis tudom, mire gondol. Azt hiszem, ez az igazi szerelem, az igazi párkapcsolat. Valószínűleg van, aki egész életében nem is találkozik ezzel az érzéssel… Én szerencsés vagyok, mert néhányszor átélhettem már. De nagyon remélem, hogy legutóbb nem utoljára történt meg velem…

– A szeretet, vagy a szerelem az igazibb?
– A kettőt szerintem nem lehet különválasztani. Először van a „zuhanás”, a szerelembe, ami aztán szeretetté, vagy csak egy nyugodt szerelemmé változik. Egy fellobbanás általában mindenképpen megszületik, aztán jöhet egy szép, okos szerelem, az tart meg…

– „Okos szerelem”?
–  Amikor lenyugszol, és már nem izgulsz azért, hogy mondjuk a párod elmegy és megcsal… Egy olyan ember kell ehhez, aki azt adja nekem, amit én adok neki – és ez maximálisan elég mindkettőnknek. Tehát igazából nincs is szüksége arra, hogy ő máshol keresgéljen, sem érzelmileg, sem racionálisan.  Hogy meddig lehet ezt igazából együtt vinni: ez nehéz dolog. Nekem egyszer három évig sikerült. Azok voltak – eddig – a legjobb éveim: nem volt egy lobogó szerelem, de sokkal többről szólt, mint szeretetről.

– Hűség…?
– Létezik. Ha van valaki, akire – úgymond – érdemes a hűséget „pazarolni”, maradéktalanul tartom magam ehhez. Az egyéjszakás strigulahúzásokon már rég túl vagyok, nem is foglalkozom ilyennel: beteltek a lapok…

– A munkahelyeden mit szólnak ehhez a fajta társkereséshez?
– Ó, ők nem tudnak erről, ez magánügy, nem? Különben én azt vallom, hogy kifelé ne mutassuk, ha belül nincs valami rendben: próbálok mindig mosolyogni, azt mutatni, hogy igenis, jól vagyok.

– Nem mindenki ilyen.
– Én azt mondom, hogy nagyon fontos a pozitív kisugárzás… De valójában én ilyen is vagyok: nem mondanám magam egy depressziós alkatnak. Véletlenül sem vagyok kiábrándult ember és  még életem utolsó pillanatáig is bízni fogok abban, hogy megtalálom, akit meg kell találnom.

– A párod elől is eltitkolnád, ha gondod van, ha nem érzed jól magad?
– Dehogy, az egészen más! Én nagyon őszinte vagyok, nálam ez „születési hiba”… Rajtam minden azonnal meglátszik, főleg az előtt, akit szeretek. A párkapcsolatokban nagyon érzelmes tudok lenni, sokszor „elvisz” olyankor a szívem, anélkül, hogy gondolkodnék. Van, akinek ez szimpatikus, van, akinek nem. Sajnos léteznek olyan emberek is, akik nem szeretik az őszinteséget, sokszor ez már olyan fura dolognak számít a mai világban. De remélem – és hiszem -, hogy vannak még Nők, akiknek ugyanolyan fontos az őszinteség, mint nekem.

– És ezen kívül? Mi lehet fontos egy nőnek egy férfiben?
– Azt szokták mondani, hogy az a férfi nagyon „férfi legyen”, hogy ő abszolút nőnek érezhesse magát mellette. Számomra ez egészen megfoghatatlan dolog. Én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy sok hölgy azt hangoztatja, nem fontos neki a külső, igenis számít, ugyanúgy, mint nekünk, férfiaknak.  Bármilyen szimpatikus lehetek levélben, vagy telefonban, ha az a  „plusz” hiányzik, mikor meglát. Többször is tapasztaltam ezt… Egy nőnek, azt hiszem, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az a férfi, akivel bárhol meg kell jelennie.

– Vannak olyan dolgok, amiket nem viselsz el egy nőben?
– Például a dohányzás. De ha  nincs ideje a kapcsolatra, az sem jó.

– Neked van időd?
– Sok. Én akkor dolgozom, amikor akarok, határidőre.

– Mi hiányzik a leginkább abban, hogy nincs melletted, akit most keresel?
– Az egésze… Nem lehet azt mondani, hogy a csókja, vagy a külseje, vagy a lelke: a Személye.
Exit mobile version