Amikor találkozunk, beszélnénk sok mindenről. Férfiakról, szerelemről, jó és rossz döntésekről asszonysorsokról. De valaki hallhatóan rosszalja ezt. Az egyéves Gergő sehogy sem akar belenyugodni a sorsába. Hol pajzánul belekurjongat az interjúba, hol lekacag hozzánk az erkélyről, míg végül keserves sírásra fakad. Az édesanyja fel-felnéz, és jókat kuncog magában. Alighanem ez a kis akarnok az első férfi az életében, akitől eltűri, hogy ugráltassa.
Mintha más lennél. Puhább, mosolygósabb.
Én is érzem. Mióta Gergő megvan, rengeteget változtam. A próbákon is hajlíthatóbb lettem, hagyom, hogy a rendező irányítson, ami azelőtt szinte soha nem fordult elő. Nap mint nap tanít valamire ez a kisgyerek. Figyelem, ahogy teljes szívéből kacag, és őszintén sír. Ezt én már majdnem elfeledtem. Soha nem nevettünk annyit a húgommal, mint ez alatt az egy év alatt. Most is történnek velem rossz dolgok, elszakad a bokaszalagom, kórházba kerül a nagypapám, de mindez valahogy kevésbé gyötör meg. Hihetetlenül derűs és optimista lettem
Sorsfordító évek ezek, nem gondolod? Megszületett a fiad, és most itt ez a hangos siker a Médeia című darab főszerepében.
Gergő valóban gyökerestől felfordította az életemet. De én ennek örülök. Igaz, nem ment minden simán. Hat hónapos terhes voltam, amikor az orvosom közölte velem, hogy azonnal meg kell szakítani a terhességet, mert a baba valószínűleg vízfejű, de mindenképpen fogyatékos lesz. Azt is hozzátette, hogy majd megmutatják a tetemet. Így mondta. Iszonyú volt! Közben én éreztem, hogy Gergő jól érzi magát a hasamban. Felkerestem Czeizel Endrét, hogy bizonyosságot szerezzek. Ő alaposan megvizsgált, és megnyugtatott, hogy nincs ennek a babának semmi baja, csak a méhlepényem vastagabb egy kicsit a kelleténél.
Szerencse, hogy a szívedre hallgattál!
Azért gondolhatod, mit éltem át a következő két hónapban! Amikor Gergő makkegészségesen megszületett, be akartam perelni a lelkiismeretlen orvost, nehogy más nők is a sorsomra jussanak. De sajnos, nem sikerült bebizonyítanom, amit négyszemközt közölt velem. Manapság csak az bűnös, akiről kiderül az igazság. Aki megússza, azt úgy hívják: ügyes.
Egy kicsit bizarr, hogy Zsámbéki Gábor pont most, babázó mamaként osztotta rád a Médeia főszerepét, aki megöli először a férje szeretőjét, aztán a két saját gyermekét, hogy bosszút álljon a férje árulásáért.
Engem is megdöbbentett, hogy épp most jutottam eszébe. Ő már a főiskolán sejtette, hogy el tudom játszani, csak ki kell várni az idejét. De bevallom, nekem most nagyon nehezemre esett ez az alakítás. Azt a jelenetet, amikor a tajtékzó Médeia elől egy autóroncsba menekülnek a gyerekei, sokáig egyszerűen képtelen voltam elpróbálni. Le kellett állni, annyira zokogtam. Örülök, hogy végül mégis sikerült megbirkóznom vele, bár egy kicsit bánt, hogy a csudába, pont ebben a szerepben vagyok ilyen jó!
Az interjú folytatásást a Nők Lapja május 4-én megjelenő 18-as számában olvashatod!