Házinyúlra nem lövünk?

Szigeti Hajni | 2005. Május 04.
Munkatárs vagy szerelem – együtt nem megy? Állítólag nem. A legtöbb munkahelyen ugyanis azt mondják, Isten õrizz, még csak ne is töltsünk, lõni, meg aztán fõleg ne lõjünk!





Mármint házinyúlra. Azaz, arra a szemrevaló férfira, nőre, aki nem messze tőlünk éppen most is olyan határozottan, okosan, szexisen a munkájába mélyed. Márpedig a szerelem jön, és nem nézi, hova csap be…

Akik ellenzik, mondjanak jobb helyszínt: hol ismerkedjen ma egy rendes, napi tíz-tizenkét órát dolgozó szingli? Akik mellette vannak, ne kíméljenek, meséljenek minél izgalmasabb részleteket lopott csókokról, tökéletes harmóniáról, majd fúrásról, pletykahadjáratról! Mi szól a munkahelyi kapcsolat ellen és mellett?

Vadászengedély: kiadva

– Mellette szól először is, hogy természetes módon adódik – mondja dr. Piczkó Katalin pszichiáter. – Nem azért, mert „hoppá, itt egy ellenkező nemű, ő ül a legközelebb hozzánk, omoljunk a karjaiba!” Hanem, mert egy aktív, dolgozó ember ideje legnagyobb részét a munkahelyén tölti. Huszonnégy órából tízben-tizenkettőben dolgozik, energiája és szinte ideje sincs új kapcsolatokat teremteni, új ismerkedési lehetőségeket felfedezni. Ha el is megy szórakozni, legtöbbször a kollégákkal együtt ül be valahova. A munkatársaival ebédel, velük beszélget a kávészünetekben, sokan még otthonról is őket hívják fel esténként. Főleg, ha van miről vagy kiről cseverészni. A szerelem ugyanis nem válogat, nincs helyhez kötve, nincs akkurátusan kiutasítva az irodákból. Ha „támad”, inkább örüljünk neki, élvezzük, mielőtt kategorikusan elutasítanánk, csak azért, mert tiltja a házirend! Egy kollégába beleszeretni nem nehéz. Közösek a céljaink, közösek a problémáink – ez összehoz, majd összeköt minket.

Nem veszünk zsákbamacskát – legalábbis elméletileg. A munkatársainkat elég jól ismerjük, hiszen részt vettünk már jó pár továbbképzésen, együtt borozgattunk a céges kirándulásokon, együtt táncoltunk a vállalati partikon. Tudjuk, hogy szívünk választottja miként reagál a váratlan helyzetekre, hogyan old meg egy konfliktust, előreenged-e az ajtóban, jólápoltan jön-e be minden reggel. Ezt már mind tudtuk, mielőtt fellobbant az a bizonyos láng, amire pedig bárhogy is keressük, nincs magyarázat.

Ha meghúztuk a ravaszt

Adott a szerelem – hogyan tovább? Ha a cég tiltja a kollégák kokettálását, eleinte tutira titkolni fogjuk. Első kérdés: mi értelme egy kapcsolatnak, ha nem vállaljuk fel? Második kérdés: minden biztonsági intézkedésünk ellenére, hány nap múlva fog mégis kitudódni?

– Ha valódi érzésekről van szó – folytatja a szakértő –, úgysem bírják ki a felek, hogy egy-egy pillantással, érintéssel el ne árulják magukat. Abban az esetben, ha ezek után is tartják magukat például a „csak barátok vagyunk” válaszhoz, megindul az üzemi pletyka. Mégpedig nagyüzemben, és ez megmérgezheti a szerelmet. Egyébként az, hogy mit szólnak a kapcsolathoz a többiek, azaz az egyéb halmazba sorolt kollégák, mindenképp felmerül. Eddig mindannyian egy közösségbe, egy csoportba tartoztak, most pedig ketten új csoportot alkotnak. Elkülönülésük porszem a gépezetben: probléma egy működő rendszerben, megzavarja a csoportdinamikát.

Ha például a pár egyik tagjának konfliktusa támad egy munkatársával, az automatikusan összevész a másikkal is? Vagy ha kettőjük közt éppen mosolyszünet van, akkor hogyan hat ez a munkahelyi teljesítményükre? Természetesen személyiségfüggő, ki, miként kezeli a problémákat, a feszült szituációkat, de még, ha a pár képes is tökéletesen szétválasztani a munkát és a magánéletet, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanerre képesek a körülöttük dolgozók. Néhány jó- vagy rosszindulatú „beszólásra” tehát mindenképp számítaniuk kell. És felvállalt kapcsolat esetén se felejtsük el, hogy a partner a munkahelyen elsősorban munkatárs! A liftből kilépve viszont a szerelmünk, akivel nem árt, ha a céges problémákon kívül másról is beszélgetünk, különben hamar megcsömörlik a kapcsolatunk.

A teljes cikk a 18. heti, május 4-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
Exit mobile version