Máskor is vállal gyermekfelügyeletet?
Ritkán, de most szívesen tettem. Rebecca munkatársaival hihetetlenül értékes munkát végzett: több száz órányi video- és hangfelvételt készített azokkal a nőkkel, akik segítséget kérve léptek az alapítvány hajójára. Ezek az asszonyok elmesélik, hogyan kényszerültek arra, hogy illegális abortusznak vessék alá magukat. Beszéltek a bűntudatukról, a bennük dúló erkölcsi dilemmáról és az egészségügyi problémákról, amelyektől a nem megfelelő körülmények között elvégzett műtét után szenvedtek. Rebecca ezekből a felvételekből vetített le a parlamenti képviselőknek egy válogatást, azzal a céllal, hogy társadalmi vitát indítson el, és elérje: azokban az országokban, amelyekben tiltott a terhesség-megszakítás, érdemben beszéljenek erről az emberi jogi problémáról. A magzatelhajtást nem lehet egyszerű bűnnek nyilvánítani és betiltani ez olyan összetett társadalmi probléma, amelyet azokban az országokban is, ahol engedélyezik, a nők kényszerhelyzetben való, szükségképpen rossz döntéseként tartják számon, és felvilágosítással, a nem kívánt terhességek megelőzésével kívánják visszaszorítani. Az abortuszhajón nem terhesség-megszakítást végeznek, hanem önkéntesek (orvosok, szociális munkások, védőnők, civilsegítők) fogamzásgátló tablettákat, óvszereket, és főként a fogamzásgátlásról szóló tájékoztató füzeteket osztogatnak. Az abortuszt kérő nőket pedig jól felszerelt klinikákra szállítják, ahol elvégzik a műtétet, majd a hajó visszaviszi őket a hazájukba.
A hajó immár hat éve úton van, de átütő sikereket nem ért el: három országban nem mozdul semmi. Portugáliában viszont nemsokára népszavazást tartanak a kérdésben. Mire lehet számítani?
Portugáliában konzervatív kormány van, amely azért meri most népi döntés tárgyává tenni ezt a kérdést, mert arra számít, hogy a ,,nem kerül többségbe. Ez nem először fog megtörténni.
Az nem meglepő, hogy a férfitöbbségű nemzeti parlamentekben gyakori az abortuszellenesség, és időnként előkerülnek betiltást szorgalmazó beadványok. De ha a népszavazáson is megbukik a kérdés, az annyit jelent, hogy maguk a nők is jelentős számban gondolják úgy: végső megoldásként is elfogadhatatlan a magzatelhajtás.
Igen. Nem szabad elfelejteni, hogy az abortusz mélyen vallási és erkölcsi kérdés. Ezekben az országokban igen elterjedt a vallásosság, erős a tradíciók és az egyház szerepe. Az előző pápa mindig határozottan az abortusz ellen foglalt állást.
Emlékezetes az a kijelentése, hogy még a délszláv háborúban megerőszakolt nők sem kaphatnak erkölcsi felmentést. Gondoltak már arra, hogyan lehetne a Vatikánban ellenpropagandát kifejteni?
Nem. Hiábavaló is volna, különösen azután, hogy Ratzinger személyében még II. János Pál pápánál is konzervatívabb ember került a katolikus egyház élére. A mostani konferencián egyébként egy olyan katolikus nőszervezet képviselője is fölszólalt, amely a nők szabad választása mellett érvel, ilyen is van tehát. Igaz, bejelentkezett egy magát feministának valló csoport is, amely viszont a Feministák az életért nevet viseli. A nevükből kitalálható, mit gondolnak a kérdésről.
Önök hogyan lobbiznak a tiltó országokban?
Mivel érzelmekkel átfűtött erkölcsi problémáról van szó, nem szabad erőszakosnak lennünk, de határozottan el kell mondanunk az érveinket! Tényekkel, adatokkal kell előállnunk. Nem sokan tudják például, hogy az illegálisan végzett terhesség-megszakítás túl azon, hogy a korrupció melegágya, és a mindenre kapható kontárok keze alá hajtja az asszonyokat veszélyes is: a műtétbe minden ötödik nő belehal.