A legnagyobb Megasztár

– Amikor kimondták, hogy nyertél, mintha megszeppentél volna.

– Inkább arról van szó, hogy nem hittem a fülemnek.

– Mit szóltál a rengeteg nézőhöz?

– A tizenkétezer ember látványa eléggé megütött – rám is jött egy erőteljes ordítóroham. Elsőre egy kicsit megijedtem. Még nem dolgoztam fel az egészet; még ma sem tudom elhinni.

– Milyen volt a buli a döntő után?

– Rendeztek egy VIP-partit, ahol megjelentem, és picit táncolgattunk. Nem ihattam, mert tele voltam gyógyszerrel, meg amúgy sem szoktam. De nem volt nagy banzáj.

– Most jön majd jó sok meghívás, híres emberekkel meg sztárokkal. Te is az vagy. Fogod bírni?

– Nem szeretem az ilyen partikat. Az egyszerű és őszinte emberek társaságát keresem.

– Mi volt a legfelemelőbb pillanat a négy hónap során?

– Többek között, amikor kimondták a nevem, ha továbbjutásról volt szó.

– A leghúzósabb mélypont?

– Ezekből is több volt. Előfordult hogy legszívesebben otthagytam volna az egészet. De mérlegeltem, mit miért csinálok, és mindig arra gondoltam, nem biztos, hogy máskor is adódik ekkora lehetőség. A barátok is átsegítettek ezeken a pillanatokon.

– Mi volt a legfontosabb dolog, amit kaptál a versenytől?

– A lehetőség. Hogy meg tudtam magam mutatni. Az önbizalmammal eddig sem volt gond, így a Megasztár inkább megnyugvást hozott: az embereknek van fülük, és értékelik a jó és őszinte zenét. Nem az a bizonyíték, hogy nyertem, hanem, hogy egyáltalán eddig eljuthattam.





– Mit fizettél mindezért?

– Nagy árat semmiképp. Talán csak időt. Nem ment rá az egészségem, nem ment rá az életem… Mondjuk, ráment a kapcsolatom, de nyertem egy újat, ami nagyon jól működik. Szerelmes vagyok. Így, amennyit veszítettem, annyit nyertem is. A szakítás pedig azért nem volt nehéz, mert mindenképpen meg kellett hozni ezt a döntést. Így volt tisztességes. A házban tényleg mindenki látta már, mi a helyzet velem és Esztivel, de én csak akkor lettem tisztában az egésszel, amikor kiesett. Most viszont tombol a boldogság.

– Ki segített a legtöbbet?

– A családom és a barátaim, meg a társaim a házban. Elég hirtelen ember vagyok. Ha valami történik velem, mindig kimondom, amit talán nem is kellene, és csak utána gondolkodom.

– Mivel kellett a leginkább megküzdened?

– Nagyon nem tetszett, hogy kevés időnk volt felkészülni. Minden ennek a rovására ment. El kellett játszanom a kamerák előtt, hogy minden oké, de néha úgy éreztem, minden más fontosabb, mint hogy megtanuljuk a dalokat. Emiatt elég sokat vitatkoztam a stábbal és a szervezőkkel. Értelme nem volt, de legalább túl vagyunk rajta. Ennek ellenére úgy érzem, a körülményekhez képest folyamatosan kihoztuk a dalokból a maximumot.

– Hogy telnek napjaid?

– Nem tudok lazítani, megállás nélkül rohangálok. Például, elég sok interjút adok.





– A rajongók megtalálnak?

– Most kellett telefonszámot cserélnem, mert felhívtak ismeretlen csajok, aztán csak lihegtek a telefonba, sőt, bele sem szóltak. De ezt leszámítva nagyon jól állnak hozzám az emberek, de Esztihez is. Aranyosak, és sok szeretetet kapunk tőlük. Az utcán tömegesen állítanak meg és gratulálnak.

– Mit gondolsz Tomiról?

– Csak jó dolgokat tudok róla mondani: tehetséges és gyorsan tanul. Nagyon nagy karrier előtt áll. Egyenes ember. Sokan azt gondolják, visszahúzódó, de totálisan laza és elképesztő humora van. Szakadunk néha a röhögéstől egy-egy beszólásán. És ami fontos: soha nem voltunk riválisok, mert talán nem is versenyezni jöttünk ide.

– A családoddal átalakult a viszonyod?

– Nagyon remélem, hogy nem. Azt szeretném, hogy minden ugyanúgy menjen, mint eddig. Semmit nem változtam, és nem szeretném, hogy sztároljanak. Büszkék, rám, de remélem, nem fognak fényezni.

A cikk második része, Palcsó Tomival készült interjúnk a 20. heti, május 18-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.