“Mi a baj, menstruálsz? kérdezte e-mailben István, a kedvenc kollegám, és rám sandított a szemközti számítógép mögül. Az utóbbi harminc percben produkált dühkitöréseimmel valószínűleg teljesen elvettem a kedvét a szóbeli kommunikációtól, így írásban próbálkozott. De ez sem segített, ugyanis utálom ezt a kérdést, amelynél talán csak az Ideges vagy? és a Rosszkedved van? hoz ki még inkább a sodromból. Mi ez a hímsoviniszta duma? tüzeltem vissza csípőből. Egy nő talán csak akkor lehet határozott (esetemben hisztérikusan számon kérő), ha a természet is rásegít? Na, erre szegény már csak egy elhaló Bocs!-ot tudott kinyögni, és a munkájába mélyedt.
“Mi van, megjött? kérdezte Vali ebédidőben, miközben az ájulás szélén egy pad felé támogatott. Olyan hányinger kapott el, hogy azt hittem, a park tulipánjai közé borulok. “Képzeld, az unokatesóm mostanában annyira rosszul viseli folytatta Vali a nehéz napjait, hogy rendszeresen szabadságot kell kivennie. Iszonyú migrén tör rá a vérzés első napján, képtelen a munkájával foglalkozni, úgyhogy inkább taxit hív, és azonnal lefekszik otthon. Az asztrológusa szerint, előző életében valami súlyos bűnt követhetett el a női nem ellen, és most így kell vezekelnie. Ez azért pokoli! Lehet, hogy nálad is ez jött ki. Igen, már akartam is mondani, hogy feltűnően hasonlítasz azokra a katonákra, aki Jeanne dArc alá gyújtottak.
“Petra sziszegte felém valaki a női mosdóban, miközben épp mobilozva mostam kezet. ,Nincs nálad egy tampon? hallottam a főnököm hangját az egyik vécéből. Mivel volt nálam, diszkréten benyújtottam az ajtó alatt, erre ő is rákezdte. ,,Gondoltam, hogy nálad is ez a helyzet, olyan feszült voltál reggel. Bár most meg, mintha kicseréltek volna, abszolút nyugis vagy. Hangulatváltakozás, az. Jaj, képzeld, a múltkor én olyan hülye voltam: miközben térültem-fordultam a fürdőszobában reggel, elfelejtettem, hogy tettem-e már be tampont, és a végén dupla biztosítással indultam el otthonról. Majd szívrohamot kaptam, amikor egy vécében megláttam a két zsinórt. Hát, nem állati vicces?
És ennek a nőnek a kezében vagyunk mindannyian…
Szia, édesem búgta a nyakamba Péter, amikor hazaértem. Talán ma is törlesztenem kellene, olyan sokáig elhanyagoltalak. Ja, ne haragudj, ha jól számolom, még közénk állnak a piros betűs napok, ugye?
Döbbenet, egy férfi, aki számon tartja a ciklusomat.
Hát, sajnos, nem, Peti. Egy hete késik a menstruációm akartam mondani, de aztán nem tudtam, merjem-e.