Tõlünk tanulja, milyen a nõi “ügymenet”

A hét témája a Nők Lapjában: Milyen férfi lesz a kis királyfiból? „Ne puszilgasd annyit azt a fiúgyereket! – szokta mondani a barátnőmnek a férje” – meséli egyik történetünk szereplője. Hozzátéve, sosem értette, miért tenne rosszat egy formálódó fiúléleknek az anyai gyengédség. Hiszen a papának sem árt, sőt! Talán a féltékenység rejlik a megjegyzés mögött? Bonyolult játék férfit nevelni a fiúból – legalább három résztvevős. Milyen az anyai szerep? Mivel árnyalhatjuk, egészíthetjük ki az apai mintát? A témához kapcsolódó további írások: Tudjanak beszélni az érzéseikről Hosszú távon bejön, ha nem hisztizünk Királyfit nevelünk, de nem magunknak!

 – A fiúk számára elsődlegesen az apa a tájékozódási pont: olyanok lesznek, vagy csak azért is másmilyenek, de mindenképpen az apa a szilárdan a földbe szúrt karó.– állítja Sinkovics Andrea klinikai szakpszichológus, akinek történetesen három fia van.
Az egyik legkritikusabb korszak az anya-fiú kapcsolatban az Ödipusz-korszak. A felszínen sokat tudunk erről, tudjuk, hogy a három-hat éves kisfiúk ilyenkor „szerelmesek” az anyjukba.

– Ez az érzés persze nem igazi szerelem – nem idegen tőle a nemiség, de nem vonatkoztathatók rá a szexualitás felnőttkori jellemzői – figyelmeztet a pszichológus. – A gyermek gyengédségigényét sosem szabad szexuális közeledésként értékelni, és annak megfelelő választ adni rá, vagy – a másik szélsőségként – fölháborodva visszautasítani. Egy sor életre szóló görcs, kötöttség tud ilyenkor megalapozódni, ha ezt a korszakot nem tudjuk természetesen kezelni.
Legalább ennyire nehéz később jól reagálni a fiúk elszakadási törekvéseire. Márpedig éppen az ilyen viszonyulásainkból tanulják ki a fiúk a női működést.

– Minden fiú életében az anya az első nő, tőle tanulják meg, milyen az „ügymenet” a nőkkel. Sem a túlságos kötéssel nem teszünk jót, hiszen érzelmileg roppantul megterhelő a kisfiúnak, ha folyton pedáloznia kell, hogy a szeretett mamának megfeleljen. De akkor sem tesz jót az anya, ha folyton leértékel, kritizál, neki semmi sem elég jó, amit a fia tesz. Ezekből a kisfiúkból lesznek a szorongó, teljesítmény-problémákkal küzdő, esetleg pszichoszomatikus betegségekbe „menekülő” férfiak.
A család életének az irányítása közös szülői feladat, amelyben egyre inkább elmosódnak a hagyományos nemi szerepek. Ma már előfordul – és egyre gyakoribb lesz –, hogy a férfi megy gyesre, és pelenkáz, ebédet főz. De az is lehet, hogy a harmincakárhány éves fiunk egyedül él majd, magára utalva. Érdemes tehát megtanítanunk időben a hagyományosan női feladatokat is a háztartásban. Ezért nem minden fiú lelkesedik, meg kell találni a módját, hogyan noszogassuk. Én például azt szoktam mondani a fiaimnak: nem függhetnek annyira egy nőtől, hogy ne tudjanak megcsinálni egy rántottát.

A témáról bővebbet a Nők Lapja június 8-án megjelenő 23-as számában olvashatsz!