Evésbe menekülök

Soma | 2005. Június 23.
Keresem a célom, az életem értelmét, próbálok megbékélni magammal, de még semmi eredménye. Bármit mondanak nekem, sose vagyok elégedett magammal, és a bulímia már teljesen kizsigereli a szervezetem, tönkre fogok menni.





Kedves Soma!

Csak 21 éves vagyok, de nagy a problémám. Nem is tudom, hol kezdjem, mert nem tudom, hol gyökeredzik a bajom. Most a bulímia.
Mindig is túl érzékeny lélek voltam, szenvedésre hajlamos, maximalista.
Ehhez jött 15 évesen a nagy szerelem, amit én tettem tönkre közvetve az anorexiámmal meg a pánikbetegségemmel, ami viszont 16 éves koromban, az abortuszom után kezdődött (szerintem). 5 évig tartott, de még most sincs egészen vége, és biztos vagyok benne, hogy nem örökre váltunk el. Voltam kórházban, de a gyógyszer szerintem nem megoldás.

Most meg folyamatosan evéskényszerem van, teljesen beszűkült a látóköröm is, pedig engem előtte minden érdekelt, faltam a tudást. Nem tudom, hogy kompenzálni próbálok-e valamit ezzel, pótolni valamit, vagy pedig nem venni tudomást valamiről.

Van egy kineziológus ismerősöm, aki vállalta, hogy ingyen kezel, de nem tudtunk még rájönni az okára. Ennyi problémát nem is lehet belesuvasztani egy ilyen rövid levélbe. Keresem a célom, az életem értelmét, próbálok megbékélni magammal, de még semmi eredménye. Bármit mondanak nekem, sose vagyok elégedett magammal, és addig hiába vagyok mindenben a legjobb, amíg magamnak nem felelek meg. És a bulímia már teljesen kizsigereli a szervezetem, tönkre fogok menni, és nem akarok. Már egyszer visszajöttem a halálból (34 kg-ról gyógyultam meg), nem akarom teljesen tönkretenni magam.

Kérlek, oszd meg velem a gondolataid, hogy merre induljak a gyógyulásban, mert van egy olyan érzésem, hogy minden mindennel összefügg.
M.

Szia!

Igen, jól érzed, minden mindennel összefügg! Nem fogok tudni neked konkrét tanácsot adni abban, hogy honnan ered a problémád, ahhoz túl kevés az információ. Abban sem, hogy mit tegyél – felelőtlen és felületes volnék, ha ezt meg merném tenni.

Miért nem mész el egy jó pszichológushoz? Egy ilyen komplex probléma megoldásához idő kell! Azért vannak a gyógyítók, hogy igénybe vegyük a tudásukat, szolgálatukat akkor, amikor kell!

Az, hogy túl érzékeny vagy, nem baj! Elhiszem, hogy nehezebb így élni – sőt, tapasztalom is -, de ez annyi nagyszerű dologra használható! Nem tudom, mi a munkád, és hogy abban hasznát veszed-e ennek a túlérzékenységnek, de az biztos, hogy ebből lehet tőkét csinálni! Az is szuper, hogy szenvedélyre hajlamos és maximalista vagy, ezek is remekül kamatoztatható tulajdonságok!





A pánikbetegség ma már remekül kezelhető. Az egyik legjobb barátnőm is pánikbeteg, ő rendszeresen jár pszichológushoz, gyógyszert is szed (nagyon sokat segített neki), de egy éve rákattant a jógára is, és isteníti. Alapvetően én magam is kerülöm a gyógyszereket, de vannak helyzetek, amikor kevesebbet árt, mint maga a betegség. Persze, hogy nem a gyógyszer a megoldás, de ideiglenesen nagyon sokat segíthet, amíg kijössz a gödörből, és feljössz arra a szintre, hogy tisztábban tudj látni és cselekedni.

Ismerem a mániás periódusokat, bizonyos szinten én magam is az vagyok. Amiben sokat fejlődtem, az az, hogy most már olyan mániákat keresek, amiktől épülök is. Ilyenek pl: szauna, egybekötve különféle rituálékkal, és most legújabban a futás. Ha ezek kimaradnak, felbillen az egyensúlyom. Pedig a szabadság nem ez, még akkor sem, ha addikcióim “pozitívak”!

Nem baj, nem haragszom magamra! Leszoktattam magam erről! Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy szinte minden művészi alkotás és produktum egyfajta “mánia” eredménye! Felerősödött szenvedélyek nélkül nem megy!
Másrészt el kell fogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek, de tudd, hogy tele vagyunk “tökéletes hibákkal”. Igen! Ezt tudatosítsd magadban: tökéletesek a hibáid! Azért azok, mert ezek tesznek téged azzá, aki most épp vagy! Ezek jellemeznek, és ezek is kellenek ahhoz, hogy az az egyedi, megismételhetetlen lény legyél, aki vagy!

Most erre vagy képes, itt tartasz! És ez nem degradáló, ezzel nem minősítek, csupán jelzem, hogy ez van, és hogy rendjén van, hogy ez van. Ha tetszik, ha nem! Viszont felismerted, hogy változni akarsz, és változtatni! Akkor rajta! Jó lenne, ha eljutnál oda, hogy nem teszel több szemrehányást magadnak!

Anorexiás voltál, oké. Most bulímiás vagy, az is oké. Felismerted, hogy változtatni akarsz, az is oké! Annyira komplex dolog embernek lenni! Szinte mindenki függ valamitől, mindenki szenved, és szorong valamitől! Persze megtanultuk szocializálni magunkat – ez így is van rendjén -, és felvesszük az utcára, munkahelyre, az emberek közé az álarcot, és többségében eljátsszuk a jelenlétet (néha azt érzem, zombik világában vagyok…).

És persze valamennyien össze vagyunk egymással kapcsolva, és hatunk egymásra. Amikor ezt jó tíz éve nem csak felismertem, de elkezdtem meg is élni, rátaláltam egy imára, ami egy manicheista gyöngyhimnusz. Azóta – ez is mániáim egyike – minden héten háromszor – majdnem mindig a “szauna-rituálém” részeként – elmondom. Azért, hogy a legmélyebbre bevésve tudatosítsam magamban azt a döntésemet, hogy nem hagyom, hogy lehúzzon a környező világ, hanem mindentől és mindenkitől függetlenül szeretném, hogy mindig legyen bennem annyi fény, annyi energia, hogy én adhassak. (Ez már utal a másik kedvenc imámra: “Add, Uram, hogy ne engem értsenek meg, hanem én érthessek meg! Hogy ne azt akarjam, hogy engem szeressenek, hanem én szerethessek!”)

Tehát akkor jöjjön a manicheista gyöngyhimnusz, most ezt küldöm neked ajándékba:

Tisztíts meg engem Istenem!
Tisztítsd meg külsőmet, bensőmet!
Tisztítsd meg testem, lelkem, szellemem!
Növekedjenek bennem fény-magok,
add, hogy fáklyává legyek!
Hadd legyek láng, hogy mindent önmagamban, s magam körül is mindent fénnyé válthassak át!

És még azért is küldtem el ezt neked, hogy tudd, egy érzékeny, szellemi, érzelmi intelligenciával rendelkező embernek – akinek egyébként sokkal nehezebb bizonyos szempontból – folyamatosan törekednie kell! Folyamatosan dolgoznia kell az önismeretért, és igen, a harmóniáért is! Jó lenne, ha életedben először nem negatívan, hanem pozitívan tekintenél a betegségedre, ami oly sok mindent megmutatott és megtanított neked!

Gazdagodtál egy csomó olyan élménnyel, amit megtudhattál és magtapasztalhattál magadról! Anorexiád és bulímiád egyaránt azt mutatják, hogy szeretet-éhséged van. Akkor kezdj el adni, hogy kaphass! Tele vagy megfelelési vággyal, tudd, hogy ezen is lehet változtatni, ahogy szinte mindenen. Váltsál, ülj át egy másik lóra! Keress építőbb mániákat! És nézd meg kívülről-felülről ezt a drága kis lényt, aki vagy, és szeretgesd már meg végre!

Puszillak: Soma Mamagésa

Tipp: Soma leveleit a Szeressünk rovatban olvashatod el! »

Exit mobile version