Csillogj, mosolyogj!

nlc | 2005. Június 27.
– A plázák csillogó-villogó, gazdagnak tûnõ világa sokak számára vonzó. Legalábbis eleinte – mondja dr. Belsõ Nóra pszichiáter. – Azt csak jóval késõbb veszik észre, hogy mindez nagyon „mû”…






dr. Belső Nóra pszichiáter

– A dolgozók egész nap mesterséges levegőt szívnak – a légkondicionáló télen-nyáron ugyanazt a hőmérsékletet biztosítja, hatására jó néhányan allergiások lehetnek –, és mesterséges fényben dolgoznak. A plázák többségében folyamatosan szól a zene, ami rövid ideig kellemes lehet, de tíz órán át nehezen elviselhető. A természetes fény hiánya a legártalmasabb! Az idegrendszernek szüksége van a teljes spektrumú fényre, nem véletlen, hogy a depressziót fényterápiával is gyógyítják. De e mesterséges fényviszonyoknak semmi közük a gyógyító fényhez! Nevetségesek a fizetések, a lányok idővel rájönnek, hogy maguk nem élnek olyan körülmények között, hogy vásárolhassanak is a csillogó boltokban. Tehát egyre gyűlik a feszültség, sokasodnak a kérdések: Ki vagyok én?, Mire vagyok jó?, Hogy lehetne kitörni? Közben naphosszat mosolyogni kell(ene)…
– De ha valaki sehol sem kap munkát, akkor örül, ha ideig-óráig eladó lehet.
– No, ez a lényeg! Ideig-óráig… Ha e fiataloknak van arra erejük, hogy közben tanuljanak – keresgéljenek más lehetőségeket –, akkor nem épülnek bele egy olyan szubkultúrába, amelyben már a vágyakat is a pláza „Fogyassz, költs, vásárolj!” parancsa határozza meg.





A hét témája a Nők Lapjában: Fehér rabszolgák?

Ugye, önök is vásároltak már plázákban? Ugye, önöknek is feltűnt, hogy a legtöbb boltban szép-fiatal lányok álldogálnak, hogy minket, vevőket kiszolgáljanak? De vajon felfigyeltek-e a tekintetükre? Észrevették-e, milyen pokolian fáradt némelyikük, és milyen szívszorítóan kényszeredett a kötelező mosolyuk?
Időnként elkap az indulat, és arra gondolok, hogy a politikusok nyakába kellene öntenem az összes olvasói levelet, hogy „lakkozatlan” képet kapjanak az ezerszínű nyomorúságról. Arról, hogy rengetegen dolgoznak napi tíz-tizenkét órát a minimálbérnél is kevesebbért… Arról, hogy sok fiatalt be sem jelentenek – nem fizet utánuk társadalombiztosítást a munkáltató –, de ők nem tiltakoznak, féltik az állásukat… – Mi vagyunk a század fehér rabszolgái – írta egy huszonnégy éves lány, majd kétségbeesve hívott fel, hogy a nevét nehogy „kiszerkesszem”, mert akkor a negyvenötezer forintos fizetésétől is elesik.

Az összeállítást készítették: V. Kulcsár Ildikó és Kertész Gábor

A témához kapcsolódó további írások:

Ha tanultál volna….»

A körúton sem könnyű»

A jogainkat ismerni kell(ene)»

Megfizettem a tanulópénzt»
Exit mobile version