Az emberek bizalma már jóval az élelmiszer-botrányok előtt megfogyatkozott. Azok legfeljebb csak megerősítették bennünk, hogy valami nagyon nincsen rendben. Pedig tudjuk, hogy vannak egészségügyi határértékek, ellenőrzések, de nem bízunk bennük túlságosan.
Mert tudjuk azt is, hogy ezeken túl vagy ezek előtt hatalmas érdekek is vannak…
Az uniós csatlakozás előtt minden Magyarországon forgalomba kerülő élelmiszert be kellett vizsgálni, és a mindenre kiterjedő vizsgálat után vagy forgalmazhatták a terméket, vagy nem. Esetleg megszorításokkal csupán kezdi dr. Kontraszti Mariann, akit arra kértem, segítsen eligazodni az élelmiszerbiztonság alapvető kérdéseiben. Ahogy közeledtünk a csatlakozáshoz, úgy változtattunk, míg tavaly május elseje óta megváltozott a rendszer. Az EU-ban az az alapállás, hogy ha egy árut valamely uniós országban már megvizsgáltak és jónak ítéltek, akkor azt a többi ország hatóságának is el kell fogadnia. Ezután már csak szúrópróbaszerű ellenőrzést lehet végezni, és ha bárki valami hibát észlel, egy erre létesített riadóláncon értesíti a többieket. A termékekért a gyártó, illetve a forgalmazó felelős.
Az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) élelmiszerkémiai főosztályának vezetője azt mondja, a különböző anyagokra, adalékokra vonatkozó határértékeket, szabályokat folyamatosan ellenőrzik az Unióban, és egy komoly cégnek nem éri meg kijátszani a szabályokat.
Fokhagyma Kínából
A vásárló oldaláról két kérdés adódik. Az egyik, hogy mi van a kis cégekkel, a másik, hogy egy nagy cég valószínűleg nem hágja át a szabályokat, ám mindent megtesz azért, hogy számára megfelelő szabályok szülessenek. Aki nem tudná: Brüsszelben hozzávetőlegesen tizenötezer(!) lobbista dolgozik, és ezek a főállású érdekkijárók nem kifejezetten a vásárlók érdekeit képviselik
Fontos kérdés az is, milyen ellenőrzés alá esnek a nem uniós országból érkező élelmiszerek. A kínai fokhagyma, a brazil csirke, a marokkói paprika…
Az ilyen élelmiszereket ott kell megvizsgálni, ahol uniós termékké válnak, tehát amelyik ország határát átlépik mondja Kontraszti doktornő. Ám nemrég néhány cikkben arról írtak, hogy az elbocsátások illetve a létszámstop miatt milyen gigászi feladatok előtt állnak az ellenőrzés végváraiban, az Unió déli kapuját vigyázó röszkei és nagylaki szakemberek. Sokan, akik keletről vagy délről hozzák be áruikat, a szállítási költségek miatt nem viszik tovább, megpróbálják azokat nálunk értékesíteni. Mivel ezek meglehetősen olcsó termékek, a kereskedők örömmel fogadják őket. Öt cédulát írtam tele illetékesek, szóvivők, sajtóosztályok telefonszámaival. Végighívtam mindenkit, de senkit sem találtam, aki az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban úgy általában illetékesnek tartotta volna magát. Van ugyan egy erre hivatott hivatal, amelyik koordinálja a különböző szakintézményeket, de azt mindenki elismeri, hogy a sok-sok országos és regionális intézet, hatóság között átfedések vannak. Hollandiában például egyetlen intézmény, összesen négy laborral oldja meg ugyanezt a feladatot.
A teljes cikk a 26. heti, június 29-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.