Héé, leendõ pasim, itt vagyok!

Fejős Éva | 2005. Június 29.
Ahogy az alábbi levélben olvashatjátok is, a legtöbben arra biztattátok Paár Petra unokatesóját, Sacit, hogy ne adja fel, tartson ki, hátha fordul a kocka, és az e-mail-románc valósággá válik. De hogyan?

Milyen trükkökkel ugrasszuk ki a nyulat a bokorból? Hogyan tudjuk egyértelműen, de finoman jelezni egy férfinak, hogy szívesen járnánk vele?

„Egy héttel az ominózus „terhes vagyok – nem vagyok „probléma megoldódása után, minden érett asszonyi tekintélyemet bevetve próbáltam dűlőre jutni Saci ügyében. Tulajdonképpen záros határidőn belül beláttam, hogy ehhez egyedül kevés vagyok (esetleg a bébivel okosabb lettem volna?), ezért megbeszéltem Valiékkal, hogy fussunk össze este a szokott helyen, egy rém füstös, ellenben isteni konyhával, borokkal és hangulattal rendelkező étteremben. Kiültünk a teraszra, némára állítottuk a mobiljainkat, és vázoltam a helyzetet.








– Én világ életemben képtelen voltam kezdeményezni – mentegetőzött Réka. – Soha nem tudnék behálózni egy férfit: kivágott felsőben császkálni, búgó hangon felhívni, vagy miniszoknyában melléülni az értekezleten, és így kierőszakolni, hogy hívjon el vacsorázni. Ha valaki tetszik, egyszerűen nem teszek semmit. Ha a többi csaj körülugrálja, én két méterrel arrébb ülök le. Soha nem szólok közvetlenül hozzá, de kínosan ügyelek arra, hogy a jelenlétében sziporkázóan okos és vicces legyek. Azért néha mélyen a szemébe nézek, de csak úgy futólag, hogy ne tudja kiverni a fejéből a tekintetem.

– És ne haragudj, hogy lehet futólag mélyen a szemébe nézni valakinek? – nevetett Vali. – Figyelj, Réka, te egy bombázó vagy, ha némán állsz, akkor is észrevesznek, és csak téged akarnak a férfiak. Nekünk, a nép leányainak, muszáj valami pluszt felmutatni, hogy észrevegyenek. Ja, és főleg, hogy járni akarjanak velünk.

– A plusz lehet a szex – az azonnali szex – tette hozzá Joli, harmadik barátnőnk. – Több olyan hosszú kapcsolatot is tudok, amelyik így kezdődött.
– Ne viccelj, pont az lenne a cél, hogy a fiú ne is egy szexpartnert, de ne is egy barátot lásson benne – vágtam rá. – Bár annyiban igazad lehet, hogy itt tettlegességre van szükség. A baráti beszélgetések már megvoltak, be kéne gyújtani a lángot.

– Figyelj, azt szerintem látod egy pasi szemében, hogy van-e ott szikra, vagy nincs – közölte gyászos hangon Vali.

– Ha jól emlékszem, Jenci hónapokig járt utánad, míg hajlandó voltál észrevenni – figyelmeztettem fennhangon. – Te sem voltál az a kimondott gejzír az első időkben. Csak a férfiak lehetnek kitartóak? Csak ők tudják „kijárni” a kapcsolatot? Nem hiszem, hogy egy nőnek megalázóbb volna, ha vállalja.

– Igazad van, de egy nő mégsem küldözgethet virágokat, nem várhatja meg munka után, és nem hívhatja fel csak úgy a pasit – állította Réka.

– Egy: melyik pasi küldözget ma már virágokat? Kettő: sokkal inkább hívogatnak, amitől a falnak megyünk mi is, ha nem bírjuk az illetőt. Három: egyre inkább úgy látom, nincsenek eszközeink arra, hogy kifejezzük, komoly kapcsolatot szándékozunk létesíteni valakivel, akivel ráadásul nem is egy munkahelyen dolgozunk, tehát nem botlunk bele nap mint nap.

– Nem kellene emiatt úgy görcsölni – csapott az asztalra Joli. – Találkozni kell a fiúval újra és újra – ezt kell valahogy kieszközölni. Aztán majd az élet hozza az intim hangulatot.

– Na persze – legyintettem lemondóan –, legfeljebb a moziban…
Exit mobile version