A macsó

A hét témája a Nők Lapjában: Ha egy napra férfi lennék… Egy csúnya szakítás, egy zavarba ejtő füttykoncert, vagy egy nagyképű főnöki kioktatás után önöknek is biztosan bevillant már a gondolat: hú, ha most férfi lennék Akkor nyugodt lélekkel szédíthetnénk a következő csajt, behúzhatnánk a pofátlan füttyögőknek, és magabiztosan a főnök fölé tornyosulhatnánk. És még? Az összeállítást készítette: Szigeti Hajni, Kégl Ágnes és Kertész Gábor A témához kapcsolódó írások: A hősszerelmes» Az őszinte» Akit fiúnak vártak»

– Már a reggeli bevásárlás során feldobódnék. Vigyorogva nézném, hogy az boltos néni csak a mosolyom miatt udvarias velem, miközben a körülöttem levő nőket hanyagul és gyilkos tekintettel szolgálja ki. Rengeteg csokit vásárolnék, abban a tudatban, hogy úgysem a fenekemre rakódik le a zsír – hát nem csodálatos? Hazaérve pedig átölelném a barátnőmet, és a lehető legellenállhatatlanabb, legsármosabb módon rávenném arra, hogy készítsen nekem reggelit. Lehetőleg valami meleget, finomat, és táplálót. És gyorsan, mert hamarosan mennem kell dolgozni!

– Munkába menet rengeteg nőt szólítanék le az utcán. Persze frappánsan, hiszen előző nap még lány voltam, és tudom, mi kell a nőknek… Fantasztikus érzés lenne, hogy mindenki felnéz rám. Micsoda ellenállhatatlan macsó – gondolják –, még az utcán is tud ismerkedni! Bezzeg nőként, ha leszólítasz valakit, csak egy kétségbeesett szingli lehetsz.
Kérkednék az eszemmel, ugyanis sosem értettem, miért, de ha egy férfinak diplomája van, akkor azt hiszi, zseni. Mindenről van véleménye, amit hosszasan ki is fejt, és sokszor meg van győződve arról, hogy csalhatatlan. Már a mosolyában is benne van: én okos vagyok! Ezzel szemben a nőknél természetes a diploma, és nem illik kérkedni vele. Egy nőnek szerénynek és visszahúzódónak kell lennie, egyszerűen azért, mert ha okos és magabiztos, nem kell a pasiknak… Igen, ha férfi lennék egy napig, lelkiismeret-furdalás nélkül, mindentudó mosollyal az arcomon fitogtatnám az intelligenciámat.

Spira Eszter joghallgató

– Mivel csak egy napról van szó, kipróbálnám, milyen érzés, ha félnek tőlem a beosztottaim – észrevették már, hogy a férfi főnököktől jobban tart az ember? Úgyhogy nem lennék megértő, ha az egyik női alkalmazottamnak nehéz napja lenne (hah, mi is az!?), vagy ha egy másiknak be kellene vásárolnia.
Munka után garantáltan elmennék egy focimeccsre, hogy levezessem a bennem felgyülemlett feszültséget. Ott aztán jól kiüvöltözném magam, még akkor is, ha nem értek a focihoz, mert azzal, hogy férfi vagyok, úgyis megelőlegeznék nekem a bizalmat, és azt hinnék, teljesen átlátom mindazt, ami a pályán folyik. Nőként ezt sem tehetem meg – még ha értenék is a játékhoz, a férfiak ezt sosem ismernék el.

– Végül elmennék egy szórakozóhelyre, ahol „levadásznék” egy lányt éjszakára. Legfeljebb egy ananászlére hívnám meg, mert egyetlen éjszaka nem ér meg nagyobb befektetést… Csak „azt” akarnám, és ezt világossá is tenném a számára. Aztán, amikor hazament, hátradőlnék az ágyamon, és – mivel azért pasiként is van szíve az embernek – nagyon elszégyellném magam. A Kabbalában azt írják, hogy Isten számlálja a nők könnyeit. Fel kellene dolgoznom a tényt, hogy aznap jó néhányat hozzátettem az egészhez… Úgy döntenék, hogy megváltozom.

A témáról bővebben a Nők Lapja július 13-án megjelenő 28-as számában olvashatsz!