Hú, mivé tett téged a napfény meg a tenger! nyögte elragadtatva, miközben kikászálódott az ágyból.
Siess, jön a búcsúvacsora, én már rácsörrentem a többiekre, anyuék is készülődnek! sürgette a lány.
Ujjé kiáltotta a fiú , reszkessetek halak, rákok, mindent fölfalok!
A lány szeretettel mérte végig, majd megállapodott a tekintete a jóképű fiú enyhén domborodó pocakkezdeményén.
Talán nem kellene olyan rengeteget enned, mint az előző estéken Nehéz lesz otthon leadni mondta tétován.
Kövérnek látsz? hördült fel a srác.
Nem tört ki vita a fiatal szerelmesek szóváltása gyorsan csap át nevetésbe , de amikor a népes társaság befutott, a fiú még mindig behúzott hassal ácsorgott a tükör előtt, és kétségbeesve mondogatta, hogy egy hét alatt nem lehet így megdagadni
Még nem készültetek el? csodálkozott rájuk a lány apja. Két hét múlva otthon fogtok gubbasztani a főiskola padjában És mi van veled, evőcimborám? Gatyában ácsorogsz?
A srác berohant a szobájába, kidobálta a szekrényből a szereléseit, majd boldogan kiáltott fel:
Hoppá, az izompólómat veszem fel!
Két perc múlva magabiztosan feszített a barátnője mellett, majd elégedett vigyorral fogadta a lány, nyelvi finomságokra érzékeny anyjának röhögős-komoly kérdését.
Izompóló? Nahát! Ez a ti nyelveteken olyan szűk felsőrészt jelent, amelyikből kiduzzadnak az izmaid?
Az este remek hangulatban telt, a társaság nőnemű tagjai szerényen ettek, a fiúk a közöttük feszülő generációs különbség ellenére teljes egyetértésben zabáltak Amikor egy tengerparti búcsúsétával vezették le az evés fáradalmait, a lány meglepődve vette észre, hogy kedvese szokásától eltérően apatikus nyugalommal veszi tudomásul, hogy az olasz srácok pofátlanul bámulják őt.
Annyira tele a hasad, hogy már nem is féltékenykedsz? kérdezte ámulva.
A nőzabáló olaszok látják, hogy izmos sráccal vagy! nevetett a fiú. Még a mamád is észrevette, hogy kidagadnak az izmaim a pólóból!
A lányt elborította a parttalan röhögés.
Anyámnak az a mániája, hogy gyűjtögeti a számára ismeretlen szavakat! Őt az izompóló-kifejezés érdekelte, de ennek semmi köze az izmaidhoz!
Jól van, kedvesem felelte a fiú, miközben szeretetteljes fölénnyel ölelte át a vállát , te most olyan gyönyörű vagy, hogy elnézem neked ezt a szőkenős szöveget.
A férfi fenntartás nélkül szerette a szépséges barna lányát meg a feleségét, de az az ötletük, miszerint négyesben a lány a barátjával, ő a feleségével vegyenek részt egy híres-patinás nyári bálon, vad ellenkezést váltott ki belőle.
Megőrültetek? Harmincfokos hőségben izzadjak miattatok? Nem vagytok normálisak!
Azt már csak a feleségének tette hozzá halkan, egy vörösboros nyári estén, hogy a fiatalkori szmokingja, amelyet huszonéves külügyesként munkaruhaként viselt, már nem megy rá.
Értsd meg, nem tudom ráhúzni a pocakomra! Egy ilyen bálra nem mehetek öltönyben!
A felesége nem értette. Olyannyira nem, hogy addig hívogatta az ismerőseiket, míg egy baráti házaspár férfitagja felkiáltott:
A férjed olyasféle pocakot hord, mint én! Nosza, gyere el a szmokingomért, és add rá!
A bál csodás, vidám, könnyes-boldog volt. Mitől? Ó, csak attól, hogy a kölykök összeesküdtek egy romantikus akcióra: a lányuk barátja a vacsora után felállt, és őszinte, szeretnivaló zavarban megkérte a gyerekük kezét. A szülők kővé dermedtek a meglepetéstől, de mivel nagyon kedvelték, becsülték a srácot, ráadásul végtelenül boldognak látták az okos, karcos lányukat, azonnal pezsgőt rendeltek. Koccintás, nevetés, tánc
Hajnali négykor a feleség könnyezve hámozta le magáról az estélyit.
Istenem, férjhez megy az imádott gyerekem! , majd végiggondolva a történteket, kitört belőle a nevetés. Az asztaltársaink azért bámultak-ajnároztak minket, mert azt hitték, hogy a lánykérés a báli ceremónia része! Műsor!
A férje kilépett a fürdőszobából talpig törölközőben , megsemmisítő pillantást vetett vihogó asszonyára, majd komolyan közölte:
Elismerem, hogy kölcsön-szmoking volt rajtam, elismerem, hogy te szerezted, persze, láthattad: remekül állt! , de hidd el, azért figyeltek minket annyian, mert én kiríttam a báli környezetből! Komolyságot sugároztam a vircsaftban Teljességgel kizárt, hogy engem, a meglehetősen sikeres, középkorú üzletembert, ceremónia-bábunak nézzen bárki is!
Ühüm mondta a feleség.
És még akkor sem kapott dührohamot, amikor a férje sok-sok ölelés után a fülébe suttogta:
Édesem, gyönyörű-karcsú voltál ma este, de legyél komolyabb! Mint én. Elvégre anyós leszel