Ha nincs az a fénykép!

nlc | 2005. Augusztus 01.
Az aranyszabályokat azért szeretjük különösen, mert ha mégis megszegjük õket, az többnyire szerencsés kimenetelû. Azt mondják például, különösen ma, amikor tele a világ rámenõs nõkkel, hogy jobb hagyni, hogy a férfi kezdeményezzen.





Nekünk találkoznunk kellett!

Utólag mindig sorsszerűnek, elkerülhetetlennek érzünk nagy találkozásokat, miközben az adott pillanatban sokszor egy hajszálon múlik minden – ha van egy későbbi vonat, ha nincs az a fénykép, ha épp egy másik levél érkezik meg előbb, ha… Ugyanakkor mindig kell az egymásra találáshoz extra adag elszántság: „ha törik, ha szakad, megpróbálom. Mit veszíthetek, legfeljebb elutasít! De ha nem…?!”

További cikkek:
Ott van anya!»
Kellemesen elhúzódó kezelés»
Ennek nincs semmi jelentősége»

Szerzők:
Mihalicz Csilla, Lőrincz Viktória, Nyíri Dóra, Wlcsek Anna

Ám vannak helyzetek, amikor nincs más út – például, ha én tudok róla, de ő nem tud rólam. Akkor bizony félre a csajos tartózkodással!

– Fodrászként dolgozom. Hét évvel ezelőtt egy vendégünk hozott magával egy fényképet – emlékszik mosolyogva Bognár Gabi. – A kép egy esküvőn készült, és a vendég egy frizurát szeretett volna megmutatni rajta. Csakhogy a fényképen nekem valaki máson akadt meg a szemem. Megláttam egy helyes fiút, és rögtön meg is jegyeztem, mennyire szimpatikus nekem. Miközben az áhított frizura készült, a hölgy finoman megjegyezte, hogy ha úgy gondolom, ő bizony ismeri a fiút, és szívesen összeismertet minket.


Első hallásra kicsit merésznek tűnt a dolog, de a vendég biztatott, próbáljam meg. Odaadtam a névjegykártyámat, és vártam. Ez az eset éppen karácsony előtt történt, és




egy hetet várnom kellett a hívásra. Amikor már minden reményem elszállt, csörgött a telefon: Attila volt, az ismeretlen ismerős. Mint kiderült, nem akart az ünnepek alatt zavarni, ezért várt idáig. Megbeszéltünk egy találkozót.

Olyan helyszínt választottunk, ahol nincs nagy tömeg, és könnyen megtaláljuk egymást. Mivel kicsit tartottam a találkozástól, a szemközti oldalról közelítettem a megbeszélt helyszín felé. Arra gondoltam, ha mégsem a várt személy jelenik meg, gyorsan odébb állok. Szerencsére Attila az életben is olyan jóképű volt, mint a fényképen. Épp túljutott egy fájdalmas szakításon, és velem szerette volna gyorsabban begyógyítani a sebeit. Ráadásul mindenkinek hízelgő, ha első látásra megtetszik valakinek.


A kezdeti zavar elmúltával már az első randin működött közöttünk a dolog, annyira, hogy most lesz augusztusban az esküvőnk. Azt a bizonyos fényképet elkértük a vendégemtől, és nagy becsben tartjuk azóta is, hiszen ha az nincs, talán sosem találkoztunk volna.

Exit mobile version