Ott van anya!

Nekünk találkoznunk kellett! Utólag mindig sorsszerűnek, elkerülhetetlennek érzünk nagy találkozásokat, miközben az adott pillanatban sokszor egy hajszálon múlik minden – ha van egy későbbi vonat, ha nincs az a fénykép, ha épp egy másik levél érkezik meg előbb, ha Ugyanakkor mindig kell az egymásra találáshoz extra adag elszántság: „ha törik, ha szakad, megpróbálom. Mit veszíthetek, legfeljebb elutasít! De ha nem ?!” További cikkek: Kellemesen elhúzódó kezelés» Ha nincs az a fénykép» Ennek nincs semmi jelentősége» Szerzők: Mihalicz Csilla, Lőrincz Viktória, Nyíri Dóra, Wlcsek Anna

Eltelt két év, amikor egy nap a helyi telefonos társaságnál, ahol dolgozom, egyik nyugdíjas kolléganőnket búcsúztattuk. Felkértek, hogy videózzam a társaságot. Másnap visszanéztük barátaimmal a felvételt, amikor hirtelen elkiáltotta magát a fiam: „Ott van anya!” Mindenki elnémult, a szobában döbbent csend támadt. Peti fiam egy sötét hajú, fekete szemöldökű nőre mutatott.

– Tehát rám – szól közbe mosolyogva Marcsi. – Kétségtelen volt a hasonlóság az első feleségem és Marika között – folytatja György –, de Petinek elmagyaráztuk, hogy anya a csillagokban van már. A gyerek azonban hajthatatlan maradt, mindenkinek mutogatta a videót, éjjel-nappal az anyukájáról mesélt. Barátaim unszoltak, hogy keressem meg azt a nőt, ám én vonakodtam. Még kétszer megnéztem a szalagot, és döntöttem: felhívtam őt.

– Kollégáim már meséltek Gyuriról, és erről a furcsa hasonlóságról, állandóan cukkoltak, hogy mikor jövünk össze. – mondja a kezdetekről Marika. – Aztán amikor Gyuri elém állt, elmesélte a történetét és elhívott randevúra, boldogan igent mondtam. Emlékszem, nagyon kicsípte magát az első randinkra, azelőtt csak pólóban és tréningnadrágban mászkált mindenhova. Ezután egyik találkozás követte a másikat, minden olyan gyorsan történt, novemberben pedig már várandós voltam közös gyermekünkkel, Bálinttal.

– Valóban nem vártunk sokáig – veszi át a szót György –, de miért is tettük volna, Bálint igazi szerelemgyerek volt. ’94 márciusában összeházasodtunk.
– Azért az első időszak nem volt könnyű – vallja be Marcsi –, állandó hasonlítgatások középpontjában álltam. Próbáltam megfelelni mindenáron. A család elejétől fogva szeretettel fogadott, Peti az első perctől anyának szólít, ami fantasztikusan jól esik, de még jobb érzés, hogy a két gyerek egy napig sem bírja ki egymás nélkül. Így élünk már 11 éve, hűségben, szeretetben.