Együtt nõttünk fel

A hét témája a Nők Lapjában: Veled? Nélküled? Veled! Csak a bableves jó felmelegítve, mondogatják sokan az újrakezdő párok láttán. De az élet nemigen fogad szót e bölcs(?) mondásnak. Olyannyira nem, hogy egy anyakönyvvezető ismerősöm néhány hete értetlenül tárta szét a karját: „megáll az eszem! Egyre-másra adok össze olyan párokat, akik egyszer már elváltak, aztán megint egymásba szerelmesedtek No, erre keressetek magyarázatot a Nők Lapjában!” Megpróbáljuk Találkoztam olyan párokkal is, akik elsősorban az egzisztenciális félelmek miatt kapaszkodtak újból egymásba, ám olyanokkal is sikerült beszélgetnem – nagy örömömre –, akik tanulva a közösen elkövetett hibákból csodálatos összhangra találtak. Persze, az újrakezdők is ezerszínűek. Azokról sem feledkezhetem el, akik nekifutottak, aztán rájöttek: az élet gonoszul ismétli önmagát További cikkek: Barátnak jó, férjnek iszonyat» Három a fiú – Jaksity Katával» Férj? Élettárs? Mindkettő!»  Az összeállítást készítette: V. Kulcsár Ildikó és Nyíri Dóra

Éreztem a vibrálást kettőnk között, de nem mertem kezdeményezni. Aztán hirtelen szakítottak, a lány elment… Éjszakai fürdőzések, csillagszámlálás, hatalmas beszélgetések a Körös-parton. – Szóval összejöttünk – vág közbe nevetve a huszonnégy éves Seres Csaba.

– Másfél évig minden rendben ment – folytatja Anita –, aztán elbizonytalanodtam: szeretem? Összezavarodtam, tehetetlenségemben másfelé is kacsintgattam, végül szakítottunk.





– Egy hét múlva felhívott Ancsi, hogy nagyon hiányzom neki, és szeret… Mivel én is így éreztem, újból összejöttünk. Egy év múlva megint elváltunk – mondja Csaba. 

– Túl fiatalok voltunk – magyarázzák egyszerre. – Én tizenhat voltam, Csabi tizennyolc, ráadásul mindkettőnknek heves, makacs a természete, jó adag féltékenységgel párosítva, elég gyorsan ki tudtuk borítani egymást.

– A barátaink egy része nevetett a folytonos civódásainkon, szakításainkon, mások azt mondták, hogy halott ügy újra kezdeni egy kapcsolatot, pláne hatszor(!) – meséli Csaba.

– Aztán meghalt édesapám, és Csabi szívvel-lélekkel állt mellettem, vígasztalt, erőt öntött belém. Szépen rájöttem, hogy hatalmas szíve van! – meséli Anita. – Nem sokkal ezután fordult a kocka, Csabinak volt szüksége rám. Bárányhimlős lett, ami felnőtt korban elég veszélyes. Egy pillanatra átfutott rajtam: mi lesz, ha elveszítem? Mi lenne velem nélküle? Azt hiszem, ekkor tisztultak le az érzéseim: ő kell nekem, és kész!

A témáról bővebbet a Nők Lapja augusztus 10-én megjelenő 32. számában olvashatsz!