Daníííííí, Tomííííí, Gabiíííí!

Az est folyamán kiderül, hogy egy álom beteljesülése miként bukik Torres Dani egy mozdulatán, hogy Bálint Ádám akkor is cuki, ha nem az, és mit mondott balról jobbra Palcsó Tomi Tóth Gabinak, aki talán ott sem volt. A gyermekkorúak könnyekbe fúló eksztázisát látva először ámulok, majd rémülök, aggódom, végül picit még irigykedem is. Hogy némelyeknek a boldogság tényleg csak karnyújtásnyira van. Majd kinövik…

„…és ha megmondom Torres Daninak, hogy én vagyok az a lány, akinek Gergelyugornyán megérintette a haját, és azt ígérte, ad autogramot, csak pisil előtte? Emlékezni fog rám?” tördeli kezét a kordon mögött, Évi, aki még csak tizennégy. Délután fél négy van. A színpad épül, a sztárok még sehol. Az első sorokat le stipi-stopizták a lelkesebb áltanos



iskolás lányok. Egy részük. Mások az énekesek várható érkezési pontján toporognak. Évi nyugtalan: számára komoly dologról van most szó. „Ha ma nem tudok beszélni Vele, meghalok!” sipítja vészjóslón. „Na, mert kétfajta rajongó van” magyarázza a jelenséget tudálékosan a barátnő, a tizenhárom éves Lilla. „Az egyik, aki beleszeret az adott sztárba, és a másik, aki csak rajong. Én speciel csak rajongok.” szögezi le, és előkotor egy fényképalbumot: „Danis. Meg a karkötőm is. Az a helyzet, hogy mindenem Danis”

De mielőtt világossá tehetné, mit is jelent ez pontosan, mindketten felsikítanak, hiszen arrébb mások is felsikítottak, az meg általában jelent valamit. Vaklárma. Csak egy német turistabusz. Évi a szerelméről mesél. „Írtam neki levelet is: hogy ne törődjön a pletykákkal, meg egyen rendesen, merthogy olvastam a blogján, hogy nem is eszik! Meg a szülinapomat is megírtam. Múlt héten volt. De nem válaszolt. Úgy vártam!” Kétségbe esik. Azt mondja, tudja, hogy mindenki imádja Danit, de ő még jobban. Mert rájött, hogy ők lelki társak. Morfondírozik, hogyan hajtsa végre a tervet, majd a színpad jobb oldalát választja, ahol számításai szerint imádottjának feltétlenül el kell majd haladnia.






„Ezer csillagot rejt” a mobil

A lányok ott már javában mutogatják egymásnak kincseiket. „Nekem Boogie-tól három is van!” büszkélkedik autogramjaival a tízéves Melinda. Értetlenül néz rám, mikor megkérdezem, miért nem elég egy. „És ha eltűnik, vagy mondjuk, elszakad!?” Többen is egyetértenek, annál jobb, minél több, de hamar kiderül, az a legmenőbb, akinek mind a tizenkét énekestől van valamije. „Nekem csak így, Gabitól…” nyomja arcomba mobilját egy copfos. „A neten találtam egy képet az autogramjáról, meg arról, hogy „szeretettel”, és lefotóztam a telcsimmel.” Ez a módszer némelyeknél láthatóan felháborodást kelt. De a copfos visszavág: „Na én meg tudom, hogy a Palcsó Tomis közös képed nem is igazi, csak a Sanyi összemontírozta neked!” Gyorsan világos lesz, hogy a közös fotó nagyságrendekkel veri a sima aláírást, értékben, persze.

Egy pillanat múlva már mobilok tömege nyomakodik elém, többen is indíttatást éreznek bebizonyítani, hogy képekben ők is jól állnak. „Ez Ádám a Palcsóval, amikor Tomi azt a részt énekli, hogy ’Ezer csillagot rejt az éj’, ez meg Dani a Mokkában, mikor álmos volt, és kicsit ásít, de úgy próbálja, hogy ne látsszon, és olyan cuki!” Lefotózták a tévéműsort is. Egy kis szemüveges büszkén: „Ez meg Kósa Ivett a barátnőmmel…” Elbizonytalanodik. „Vagy Eszti az anyukámmal? Nem tudom, kicsit elmosódott a fejük…” mutat egy nagy pacát, ami tőlem akár lehetne egy hűtőszekrény is, ha éppen azt mondaná.

Közben néhány anyuka sejlik fel a háttérben, többen már most hazakívánkoznának: „Nézném inkább a Jóban-rosszbant a fotelből!” A lányok viszont terveket szőnek. „A ugornyai koncin azt mondták, hogy aki Danidanidani-zik, az nem kap semmit, mert csak azokhoz a lányokhoz megy oda, akik normálisan kérik, úgy, hogy Dani, légy szíves gyere ide!” Vita lesz az ügyből. „Na igen, én meg nem is ordítoztam a Palcsótominak, aztán mégse jött!” Ehhez már a copfosnak is van egy pár szava: „Hát én eldobtam az agyam Gergelyugornyán! A Palcsó háromnegyed órát telefonált, így…” háborogva, és némileg a bennfentesség hatását keltve szorítja kezét a füléhez, hogyan is telefonál az ember, ha ő Palcsótomi. Hadonászva folytatja: „Ott szólongattuk húszan, ő meg csak járkált balról jobbra!” Mások úgy emlékeznek, jobbról balra, végül arra jutnak, ez nem is olyan fontos.





Abban viszont megegyeznek, hogy biztos Tóth Gabival beszélt. „Én az elején utáltam a Gabit, de most már szeretem, mióta a Palcsót megutáltam” fűzi hozzá egy újonnan érkező. Ebben a pillanatban elsötétül minden. A mellettem álló kis szemüveges egy horrorisztikus sikoly kíséretében fejbe vágott a keményfedelű danis füzetével. Hogy miért, az örökre az ő titka marad. Mindenki egyszerre visít. Megérkeztek.

A teljes cikk a 32. heti, augusztus 10-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.