Test és lélek együtt alakul
A szülést követő hetekben az édesanyáknak elegendő időre van szükségük ahhoz, hogy ők maguk, a lelkük együtt tudjon változni a testükkel. Hogy természetes állapotnak érezzék, elfogadják: mások lettek, de ez a másság egyáltalán nem rossz! mondja Molnár Judit pszichoterapetua, klinikai pszichológus. A sokk, a megdöbbenés nem meglepő, hiszen a szülés az egyetlen ennyire drasztikus testi változás a nők életében. Egy kamasz akár két hónap alatt nő tizenöt centit de az két hónap, nem egy nap vagy akár pár óra. Az odaút kilenc hónap, a visszaút két óra? Nem! A visszaváltozáshoz is adjunk magunknak pár hónapot, és meglátjuk, erősebbekké, bölcsebbekké válunk a testünk már így is okosabb! Kedves ismerősöm, egy táncosnő mesélt arról nemrégiben, hogy ő, akinek igazán fontos az alakja, mennyi mindent köszönhet a szülésnek: számtalan dolgot tanult általa a saját testéről, intenzív tanításokat hozott el neki az élmény. Ugyan szélesebb lett a csípője, maradt is rajta három-négy kiló, de hajlékonyabb lett, és a nőiesség új formáját kapta általa.
Szülés előtt sok nő azt hiszi folytatja a szakértő , hogy amint kibújik a baba, az ő hasa ugyanolyan lapos lesz, mint a terhessége előtt. Ez az első tévedés, amely csüggedést okozhat az anyáknak. Nyugalom, várjanak a nyolcadik napig, addigra visszarendeződnek a belső szervek, és jó páran máris beleférnek régi ruháikba! Ha egy nő tíz-tizenkét kilónál nem hízott többet a kilenc hónap alatt, akkor praktikusan változatlan marad a súlya. (A szülés utáni pluszkilók a tejelválasztás, illetve a vízvisszatartás miatt vannak még rajta.) Egyébként is, rossz cél az, hogy legyen minden olyan, mint a szülés előtt. Hiszen, ha ezt kívánjuk, elveszítjük a folyamatosságot, letagadunk egy igen fontos szakaszt az életünkből. Gyermeket hoztunk a világra, anyák lettünk mások lettünk kívül-belül, legyünk erre büszkék!
Persze ebben az időszakban előbukkanhat néhány olyan biológiai öröklöttségünk is, amely fölött nincs hatalmunk gondolok itt a berepedt hasra, kötőszöveteink gyengeségére, és az ezek miatt bekövetkező nem kívánt, maradandó változásokra. De erről ismét csak az jut eszembe, hogy nem létezik megváltoztathatatlan. Amint egy hajdani seb hege idővel apró vonallá szelídül úgy tapasztalhatjuk a test természetes törekvését is a rendre. De ha ilyenkor egy hozzátartozónk, barátnőnk azt sugallja, hogy mindez azért történt, mert például: nem mindennap kentük mandulaolajjal a testünket, csak minden másnap, tehát hibáztunk, akkor az igencsak visszavethet minket az elfogadás folyamatában. A szép, normál alak elérésében pedig az a sok családban még eleven eszme gátolhat, miszerint az anyaság erőteljes, megállapodott, tehát termetes nőt kíván, akinek kettő helyett kell ennie. Ha valaki úgy nőtt fel, hogy számára az anyasággal járó túlsúly értéket reprezentál, az érettséget jeleníti meg, akkor munka lesz elfelejtenie ezt a mintát.
A teljes cikk a 35. heti, augusztus 31-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.