Pillangóból Enikõ

nlc | 2005. Szeptember 12.
Az elsõ iskolanapon, mármint a legeslegelsõ iskolanapon az anyuk és az apuk láthatóan még a kicsiknél is jobban izgulnak. Nehéz elviselni, hogy mostantól a szülõk kispadra kerülnek, ahonnan legföljebb csak szurkolhatnak a kis játékosoknak…

A hét témája a Nők Lapjában:
Becsöngettek

Az első nap. Mindig más. Mindig fontos valamiért. Szeptember elsején másfélmillió diák indult egy új tanévbe: ki a legelsőbe, ki a sokadikba. Ki sírva, ki nevetve. Ki tudásvággyal, ki azt sem tudja, miért. Ki csillogó számítógépek közé – jóllakottan, ki kopott termekbe – éhesen. Ki sehogy…
De aki elindult, annak megint itt egy kezdet. És hogy milyen lesz a folytatás? Kellenek hozzá szülők, tanárok és még sokan mások…
 
Az összeállítást készítették:
Kertész Gábor, Mihalicz Csilla, Dobray Sarolta, Kégl Ágnes

További írások:

• Nemzetek közt»

• “Kell az a fal, csak legyen rajta átjárás”»

• Ünnepély melegítőben»

Pedig a balatonfüredi Eötvös Loránd Általános Iskola 1/B osztályának növendékei meglepően könnyedén viselik el ezt a tényt. Míg szüleik anya- és apatigrisekként még a tanterembe is bekísérnék őket, ők ennek derekasan ellenállnak, hiszen a tanító néni felajánlotta, hogy oda már egyedül is be lehet menni…
Ismerkedés. Ki honnan érkezett, hogy hívják anyut, aput, kinek vannak testvérei. Ki hova járt óvodába, ki kinek az évszázados cimborája. Egyelőre mindenki ott ül, ahol csak akar, persze ez hétfőtől másképp lesz. Akkortól Lenke néni jelöli ki a padtársakat.


– Az iskola egy kapu – meséli nem sokkal később a tanító néni –, egy kapu a tudás felé, amelyet nem léphet át mindenki, csak úgy. Ahhoz, hogy tudjunk, bátorság és kitartás szükséges! Egy iskolásnak mindennap próbákat kell kiállnia, mint a lovagoknak a mesékben. Néha egyszerűbbek, néha nehezebbek, a legeslegelső napon még rendhagyóak e próbák, de mind-mind közelebb visznek minket ahhoz a célhoz, hogy belépjünk a tudás kapuján.

– Az első próbánk az volt, hogy csöndben kellett maradnunk – magyarázza a vörös hajú Viktor, miközben az anyu csomagolta tízóraira koncentrál –, a második, hogy megtanultunk egy éneket… A harmadikra már nem emlékszem…
– A harmadik az volt, hogy nézzünk a tanító néni szemébe, és ne sodorjunk le semmit az asztalról – segíti ki padtársa.

De ez csak a kezdet. A nap folyamán meg kell tanulni, hogy merre van az iskolában mosdó, hogy miként működik a tolltartó, hogy az iskolatáska helye a pad alatt van (még ha nehezen is fér el), hogy a tanító nénire figyelni kell, hogy a menzába csöndesen kell átvonulni, nehogy megzavarjuk a felsősöket a koncentrálásban.

A huszonhat kisiskolás egyébként derekasan helytáll, és nemcsak ők. A sok „pisilni kell”, „én nem hoztam törülközőt” és „letört a ceruzahegyem” közepette Lenke néni is ragyogóan egybetartja a csapatot, szava van, már most, ami jó kezdet ebben a nagy kalandban.

A témához kapcsolódó további írásokat a Nők Lapja szeptember 14-én megjelenő 37-es számában olvashatsz!

Exit mobile version