“Fázik a lelkem”

 Ám az, sajnos, kevésbé ismert tény, hogy mi, nők fokozott veszélynek vagyunk kitéve e kórral szemben. Pedig nemzetközi és hazai adatok igazolják, hogy a fogamzásképes korú – azaz tizenöt és ötvenöt év közötti – nőknél kétszer olyan gyakori a depresszió, mint az azonos korú férfiaknál! Tehát jobban kell vigyáznunk!

Milyen gyakori a depresszió? Sokféle adat látott már napvilágot a depresszió előfordulásáról: 4 százalék éppúgy, mint 15 százalék. Mindkettő igaz, ám némi magyarázat is szükséges a számokhoz: •  A depresszió minden adott hónapban a felnőtt lakosság 4 százalékát érinti. •  Minden adott évben a felnőtt lakosság 8 százalékát. • S a felnőttek 15-18 százaléka életében legalább egyszer átél orvosi értelemben vett depressziós időszakot. A fenti adatok objektív felméréseken alapulnak: közvélemény-kutatást végeztek, tehát nemcsak az orvoshoz fordulókat, hanem a teljes lakosságot kikérdezték.

– A kevésbé tájékozottak hajlamosak a depresszió fogalmát kiterjeszteni – kezdi a beszélgetést dr. Rihmer Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa –, azaz olyan helyzeteket is depressziós állapotnak nevezni, amikor valaki szenved a kihűlő partnerkapcsolatától, a rossz munkahelyi körülményeitől, amikor szomorú egy szeretett személy elvesztése miatt, vagy éppen bosszús, mert kedvezőtlenül alakulnak az ügyei. Természetesen az orvosi értelemben vett depresszió nem azonos ezekkel. A betegség klasszikus formájának, az úgynevezett major depressziónak (ezt hívták korábban endogén depressziónak) meghatározott tünetei vannak. A szakmai protokoll azt mondja, akkor állíthatjuk fel a betegség diagnózisát, ha az alábbi kilenc tünet közül legalább öt, legkevesebb két hétig tapasztalható.

A férfi: ,,Muszáj volt valamit csinálni!”

Ugyan a panaszok és tünetek nagyjából egyformák, a gyakorló pszichiáter a férfiaknál és nőknél mégis tapasztal eltérést a depresszió megjelenésében. A férfiaknál előtérbe kerülhet az agresszivitás – valószínűleg azért, mert ez a klasszikus férfiszereppel jobban egyezik. Szintén az erősebbik nem képviselőire jellemző, hogy a depresszió alkoholizmust, drogozást provokál: a beteg e szerekkel próbálja meg az elviselhetetlen mértékű szorongását enyhíteni.
– De sokszor úgynevezett kockázatkereső magatartást is tapasztalunk – magyarázza a professzor. – Százhúszas sebességgel száguldozik ott, ahol csak hatvannal lehetne hajtani, kipróbál extrémsportokat, vagy a sportolást extrém mértékig űzi. Mindezzel szintén a feszültségét szeretné oldani, nem tud megnyugodni, kényszert érez: valamit mindig kell csinálni. Sokan kezdenek el ez idő alatt motorozni, de jellemző a szerencsejátékok mértéktelen űzése is.
Ez a túlhajszoltság a szexuális életre is kiterjedhet, így az sem ritka, hogy a depressziós férfinál nemibetegséget is diagnosztizálnak.

,, Fázik a lelkem, érzi a deret, Keresnék valamit a messzeségben, Kihunyt fényt, elnémult üzenetet ” (Juhász Gyula: Ősz)

A nő: ,,Egyre többet sírtam!”

Nőknél a depressziót nagyon ritkán kíséri agresszivitás vagy alkoholizálás, sokkal jellemzőbb a gyakori sírás, túlzott ragaszkodás, imádkozás. Tehát finomabb, szociálisabb tevékenységgel próbálják félelmeiket, szorongásaikat legyűrni – szintén a klasszikus nemi szerep elvárásainak megfelelően.
A nőknél nemcsak eltérőek a tünetek, hanem tizenöt és ötvenöt év között kétszer olyan gyakori is a depresszió, mint a férfiaknál!
– A hormonális tényezők mellett a pluszterhelés is oka ennek – mondja szakértőnk. – Hiszen azok között a nők között gyakoribb a betegség, akik a háztartásvezetés és gyermeknevelés mellett főállásban is dolgoznak. Még akkor is, ha jó házasságban élnek, elégedettek a munkahelyükkel, jókedvvel látják otthoni feladataikat. Életünkben állandósul a stressz, ami veszélyeztetettebbé teszi őket!

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 21-én megjelenő 38-as számában olvashatsz!