Kedves Soma!
29 éves, újdonsült anyuka vagyok. A kislányom három hetes. Furcsa problémával fordulok hozzád. Az a helyzet, hogy féltékeny vagyok a saját lányomra! Kezdem ott, hogy nagyon sokat szenvedtem, sokan rászedtek, mire megtaláltam a nagy Őt. Mikor ráakadtam, határtalanul boldog voltam. Rögtön éreztem, hogy mindig őt kerestem. A harmadik hónapban összeköltöztünk, tudtuk, hogy együtt éljük le az életünket.
Már a kezdetektől gyereket akart, én nem annyira, mert élvezni szerettem volna a csodát, amit az élet megadott nekünk, csak magamnak akartam. De láttam rajta, hogy nagyon szeretne egy kislányt, és én boldoggá akartam tenni. Önszántamból hagytam abba a gyógyszert, elmentem orvoshoz, aki azt mondta, nem kell védekezni, mert kell még egy év, mire teherbe esem.
| “…rettenetesen féltékeny vagyok, amikor a párom vele van…” |
Azt gondoltam, megjön az anyai érzés, ha megszülök, de nem ezt történt!!!
Ellátom a gyereket, mert ez a kötelességem, de nem érzek iránta őszinte szeretetet, nem érzem magam anyának! És rettenetesen féltékeny vagyok, amikor a párom vele van. Ő annyira szereti! Úgy érzem, a gyerek elvette tőlem a szerelmemet. Már nem én vagyok az első, és belepusztulok ebbe! Iszonyú lelkiismeret-furdalásom van, mert rossz, önző anya vagyok, nem akarom ezt! Szeretném, ha jó kapcsolatom lenne a gyerekemmel. Az élet megadta a szerelmet, és el is vette?! Beszéltem erről a férjemmel, ő azt mondta, ugyanúgy szeret. De én nem bírok osztozkodni! Kérlek, segíts nekem, és ne ítélj el!
Egy gonosz nő
Szia!
Nem ítéllek el, együtt érzek veled! Kérlek, ne hívd magad többet gonosz nőnek! Ha tényleg az volnál, nem is látnál rá, hogy ez a helyzet így nem normális. Nyilvánvalóan te is tudod, hogy ez egy beteges érzés. No de minden betegségnek megvan az oka, és a betegségeinkért nem ítélhetjük el egymást. Épp úgy, ahogy a testiekért, a lelkiekért sem. Az anyai még az ösztönök közül is az egyik legerősebb, s neked ehelyett a féltékenység kapcsolt be.
Nem tudom, nem is tudhatom, mi lehet a mélyben a kiváltó ok, de azt biztosan tudom, hogy ezen lehet segíteni! És az a nagyszerű, hogy te akarod is, hogy segítsenek. Ugyanis az egyik közeli ismerősöm a nyáron mesélt egy szomszédjáról, aki még csak véka alá sem rejti, hogy utálja a lányát. Ezt az érzést természetesnek tartja, és nem akar semmit sem tenni ellene. A férjétől rövid idő után elvált, és kifejezetten kérte, hogy a gyerek az apjánál maradjon. Kéthetente látogatja a 10 év körüli lánya, akivel még arra a rövid időre is többnyire a nő jelenlegi élettársa foglalkozik, akiben működik a lelkiismeret és a szeretet. Az asszonyka már 100 kiló fölött van, és épp úgy, ahogy testileg, lelkileg is eltespedt. Hallani sem akar változásról. Ezt csak azért meséltem el, hogy tudd, vannak sokkal súlyosabb állapotok is, mint a tiéd. Mert te legalább valamelyest látod magad kívülről, és működik a lelkiismereted – különben nem “gonoszoznád le” magad!
Úgy gondolom, nem sokat ér jelenleg a tudatosság. Persze én elmondhatom – és el is mondom – neked azt, amit bárki elmondana, és nyilvánvalóan te is tudsz, de nem sokra mégy vele. Miszerint a lányod nemhogy elvette volna tőled a szerelmed, ellenkezőleg: közelebb hozta, hisz ez már egy örök kapocs köztetek, ráadásul az egyik legszorosabb, ami férfi-és nő között lehet. Természetesen a férjednek, mint nő és társ továbbra is te vagy az első, és a legfontosabb! A gyermekkel való kapcsolat egészen más minőséget képvisel!
Gondolj például arra, amikor valaki a tanulmányaiban megtalálja a mesterét. A tudás közvetítésében ez a mester lesz számára a legfontosabb, de ez a kapcsolat nem veszélyeztetheti a szeretteivel való kapcsolatát! Próbáld kicsit kívülről is nézni a gyermeketeket, úgy, mint a szerelmetek gyümölcsét, akiben te is benne vagy, és ő is. Amikor a kicsivel van, így bizonyos szinten veled és önmagával is van. És gondoltál-e már arra, hogy mi lenne, ha a férjed nem volna jó apa? Tudod te, milyen beteg, sorvadt lelkű kis lény nőne föl mellettetek? Tudnod kell, hogy minden eddigi iránta való érzésed ott van az ő tudatalattijában, és már formálja a személyiségét. Pontosan érzi, hogy nem szereted! De azt is fogja érezni, amikor elindul a szeretet köztetek.
Én párhuzamosan javaslom neked a pszichoterápiát és a kineziológiát. (De az is lehet, hogy neked csak az egyikre lesz szükséged, te ezt érezni fogod.) Annyira mélyen van a problémád gyökere, ahova csak személyesen lehet lejutni, és többlépcsős folyamatban gyógyulni. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan dologra fog a gyógyító rávilágítani, ami sokkal közelebb juttat önmagadhoz. Nagyon izgalmas önismereti út előtt állsz, ami változást fog hozni az életedbe! Az anyai ösztön “aktiválásán” és a féltékenység kezelni tudásán kívül még nagyon sok mindent tanít majd neked a gyógyulás.
Egyébként – elárulom neked – én a férjemmel való megismerkedés után hét hónappal megfogantam. Nekem is ő volt az első igazi, kölcsönös szerelem, és én sem így terveztem a dolgot. De hát a naptár módszer… Meg a sors ugye… Mindenesetre én nemhogy féltékenységet nem éreztem, de hétről-hétre, napról-napra tudatosodott bennem, hogy Gyuri most már még közelebb van hozzám!
Szóval ne bántsd magad, tudatosítsd, hogy az élet nem vette el tőled a szerelmet (nyugi, az egyébként elmúlik magától is – ismered a népdalt: “nincs az a szerelem, ami el nem múlik”), és minél hamarabb gyógyíttasd magad! Ugyanis ez az állapot nemcsak neked nem jó, de a gyermeketeknek sem, sőt, egy idő után a férjedet is nyomasztani fogja. Mindannyiótok érdekében minél hamarabb indulj el segítségért! És bízz a változásban!
Minden jót: Soma Mamagésa
Ui: És még egy nagyon fontos, gyakorlati tanács: Mindenképpen ragaszkodj ahhoz, hogy minél többször legyen a férjeddel olyan közös együtt töltött idő, amikor csak kettesben vagytok! Senki más, csak ti. Fektessetek bele időt és energiát a kapcsolatotokba! Ne sajnáljátok megszervezni! Jöjjenek a nagyszülők, a testvérek vagy bébiszitter, bárki, akiben ti megbíztok, de nagyon fontos a pozitív élményekben együtt töltött tiszta idő! Nem csak neked, ezt minden kisgyerekes párnak ajánlom.
Tipp: Soma leveleit a Szeressünk rovatban olvashatjátok el! Klikk ide! »
Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu