A menyasszony mélyrepülése
Éva (31) lelkiismeret-furdalás nélkül csapta le kolléganője kezéről annak vőlegényét, majd másfél hónap után dobta a férfit. Mindezt azért, mert Enikő két évvel ezelőtt állítólag szándékosan nem osztott meg vele egy olyan információt, amely nélkül Éva nem tudott feljebb lépni a szakmai szamárlétrán.
Egy közös céges vacsorán kerültem melléjük, egész véletlenül. István nemcsak vonzó volt, hanem udvarias is, amúgy nem mozgatott meg bennem semmit. Ettől függetlenül, amikor Éva észrevette, hogy a férfi többször is ránéz, elkezdett vele és a menyasszonnyal társalogni. Először csak udvariasságból válaszolgattam István kérdéseire, de amikor észrevettem, hogy a kollegina nem díjazza a csevegésünket, rákapcsoltam. Szemtől szembe, de természetesen mézes-mázos mondatokba burkolva kezdtem el fúrni Enikőcskét. Elmeséltem a mi kis történetünket, majd szélesen mosolyogva csacsogtam mindenről, ami csak eszembe jutott. A közös tánc alkalmával Éva a férfi zsebébe csúsztatta a telefonszámát. István hamarosan fel is hívta őt, és néhány nap múlva már egy pár voltak. Nem tûröm, ha valaki packázik velem, úgyhogy egyáltalán nem bánom, amit tettem. Jobb, ha mindenki tudja, hogy ha ujjat húz velem, akkor később fizetnie kell!
A megbocsátás művészete
Azért van az embernek szája, hogy használja. A ki nem beszélt sérelmeket elférgesedve cipelhetik és halmozhatják tovább azok, akik nem oldják meg a felmerülő problémákat állítja Sebők Gabriella pszichológus. Éva csak látszati elégtételt tudhat magáénak azzal, hogy elcsábította a kolléganője vőlegényét. Lehet, jobban járt volna, ha a munkatársának őszintén bevallja, milyen rosszul esett neki, hogy nem jutott a kívánt információhoz. Aki nem tudja, hogyan bocsáthat meg másoknak, és időt, valamint energiát sem sajnálva állandóan a megtorláson töri a fejét, sokkal keservesebbül érzi magát, mint az, aki a sérelmet szándékosan vagy gondatlanságból okozta.
Utálat a fodrászszalonban
Egy ismert belvárosi üzlet bámulni valóan profi mesterfodrásza mellett dolgozom mosolyog szomorkásan Ildi (26). Már egészen ügyesen végzem a munkát magam is, de a főnökömtől rengeteget tanulok. Szinte rajongásig tisztelem, és bármit mond, azonnal meg is teszem neki. Ildi készségessége szemet szúrt az üzlet fodrásznőinek, és egyáltalán nem lelkesedtek a gondolattól, hogy az új üdvöske a főnökük kedvencévé válhat. Leesett az állam, amikor a szalon takarító nénije egyik reggel megkérdezte, a többi lánynak mi baja lehet velem, mert már többször is hallotta, hogy engem pocskondiáznak. A lelkes fodrásznő lassan kezdte megérezni, milyen az, amikor az ember közutálat tárgya. A lányok próbálnak a főnököm előtt lejáratni. Egyik alkalommal azt mondták, hogy miattam nincsenek tiszta törülközők a szalonban, majd máskor letagadtak a klienseim előtt. Mindent megtesznek, hogy ellehetetlenítsenek. Sajnos, egyre nehezebben bírom a rám nehezedő nyomást. Lehet, hogy az lenne a jó, ha szemtől szemben rákérdeznék a dolgokra, de nem merem még csak felhozni sem az ügyet. Attól tartok, sokkal rosszabb lenne, ha nyíltan beszélnék a dologról. Adtam magamnak még három hónapot. Ha addig sem sikerül elfogadtatnom magam a többiekkel, azt hiszem, másik szalonba jelentkezem át.
Teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok októberi számában olvashatja el.