Ketten szeretjük…

A hét témája a Nők Lapjában: Ketten szeretjük Tudjuk: férfiasan tökéletes. De azért nem magától lett ilyen. Miattunk. Mert mi szeretjük, féltjük, neveljük, elengedjük, meghódítjuk, rábírjuk, hogy meghódoljon. Nagymamák, anyák, feleségek, lányok és unokák mindezt másképpen tesszük, csak a lényeg ugyanaz. A nagyi kedvence, az anyja nevelése, papucsférj, lányos apa. Utánuk leginkább három pontot látunk. Persze, hogy nem csak így festhet a fiúk, férfiak kapcsolata a velük, mellettük élő nőkkel. A nagymamával, anyával, nagynénivel, feleséggel, társsal, lánygyerekkel. Ez esetben mindjárt kettőjükkel, hogy kiderüljön, mennyire más érzelmi csatornákat nyit meg egy másik ember, egy másik kapcsolat. További írások: • “Ha te nem lennél mellettem, már nem is élnék!”» • Ketten neveljük…» • Ákos, Hegi és Gizi» Az összeállítást készítette: Hulej Emese, Szalóczy Ibolya

Van, akinek nem elég a jelen és a jövő, igényt tart a múltra is. És persze vannak nagyvonalú, szerető, okos asszonyok…

– A férjem első feleségét nem ismertem, csak képeket láttam, történeteket hallottam róla. El is követtem azt a hibát, hogy egy tökéletes nőt képzeltem el, és ennek az ideálnak akartam megfelelni. Ilyeneket mondtam a férjemnek: „Ő biztos nem így csinálta…” Pedig a párom sohasem hasonlítgatott hozzá, sosem vágta a fejemhez, hogy „bezzeg a feleségem…”

A női ábrándokban a királyfi sohasem özvegy, és nem hoz magával két kisiskolás gyereket. Krisztina egy ilyen emberben találta meg az igazit, és az első perctől azt gondolta, hogy a körülmények nem jelenthetnek problémát.

– Jó ember, értelmes, nyitott. Egy özvegyember talán nem olyan sértett, mint egy elvált. Tisztelem, hogy nem csuklott össze, hogy megpróbált talpra állni. Amikor a történetbe besétáltam, már három éve éltek hármasban. A gyerekek ki voltak éhezve a szeretetre. Nem azt érezték, hogy valaki az anyjuk helyébe lép, inkább azt, hogy „de jó, hogy valaki szeret minket, odabújhatunk hozzá, kedves velünk, főz nekünk!” Amitől viszont nagyon féltem, az az, hogy találkozzam a volt feleség szüleivel… Hiszen ők egyetlen gyermeküket vesztették el. Csak a gyerekek kedvéért mentem bele. Ők szeretnek mindent elrendezni, akkor boldogok, ha mindenki mindenkivel jóban van. Így kerek a világ. Azóta többször beszélgettünk a volt



feleségem édesanyjával. Azt hiszem, megérti, hogy szeretnék többet megtudni a lányáról. A férjem és a gyerekek időnként hárman elmennek a temetőbe. Beszélnek hozzá, még az ellenőrzőjüket is kiviszik neki. Nagyon ritkán beszélnek róla maguktól. De amikor azt mondtam, olyan ételt főznék nekik, amit nagyon régen ettek, rögtön felidézték a sajttal töltött sült virslit, részletesen elmagyarázták, hogy nézett ki, hogyan sütötte az anyukájuk.

A témáról bővebbet a Nők Lapja szeptember 28-án megjelenő 39-es számában olvashatsz!