Ákos, Hegi és Gizi

nlc | 2005. Szeptember 26.
És egy mai kisfiú. Pontosabban nagyfiú, hiszen Szabó Ákos már tizenkét éves. Most váltott iskolát, kajakozik, szereti a zenét, a mobiltelefonját, és tipikus fiú lévén, már egyévesen sem csattogó lepkét, hanem hosszabbítót húzott maga után.





A hét témája a Nők Lapjában:
Ketten szeretjük

Tudjuk: férfiasan tökéletes. De azért nem magától lett ilyen. Miattunk. Mert mi szeretjük, féltjük, neveljük, elengedjük, meghódítjuk, rábírjuk, hogy meghódoljon. Nagymamák, anyák, feleségek, lányok és unokák mindezt másképpen tesszük, csak a lényeg ugyanaz.
A nagyi kedvence, az anyja nevelése, papucsférj, lányos apa. Utánuk leginkább három pontot látunk.
Persze, hogy nem csak így festhet a fiúk, férfiak kapcsolata a velük, mellettük élő nőkkel. A nagymamával, anyával, nagynénivel, feleséggel, társsal, lánygyerekkel. Ez esetben mindjárt kettőjükkel, hogy kiderüljön, mennyire más érzelmi csatornákat nyit meg egy másik ember, egy másik kapcsolat.

További írások:

• Ketten szeretjük…»

• “Ha te nem lennél mellettem, már nem is élnék!”»

• Ketten neveljük…»

Az összeállítást készítette:

Hulej Emese, Szalóczy Ibolya   
Ákost az édesanyja, Hegedűs Andrea egyedül neveli, a srác őt formabontó módon Heginek hívja. Ezek után nem csoda, hogy a nagymamáját Gizinek nevezi. (Fontos megjegyezni, hogy Ákosnak a másik nagymamájával is nagyon jó és szoros a kapcsolata!)
– Szerintem Ákos olyan anyunak, mintha a harmadik gyereke lenne – mondja Andrea, akit (hogy teljes legyen a káosz) az édesanyja Andrisnak, Andriskának hív. – Ebből adódnak aztán problémák, mert sok mindent másképpen gondolunk, és másképpen is teszünk. Mostanában kezdtem azon gondolkodni, hogy mivel Ákossal ketten vagyunk, ő talán túlságosan is közel kerül a felnőtt dolgokhoz, hiszen vele beszélek meg mindent.
Andrea vibráló személyiség, nyitott és energikus, ugyanakkor szereti a rendet. Elvárja, hogy Ákos időben feküdjék le, hogy elrakja a ruháit, rendet tegyen a szobájában. Mai szülőre jellemző módon állandóan fő a feje az iskola miatt. Hogy tanulnak, mit tanulnak, mennyit és így tovább. Aggódik, hiszen a felelősség nagy. És az övé. De a lényeg nem ez, hanem, hogy Andrea pontosan tudja, milyen ő, milyen a helyzetük, ezért az édesanyja kritikája vagy ellenvéleménye vitát okozhat ugyan köztük, de nem befolyásolja anya és lánya nagyon szoros kapcsolatát. Ebben a családban mintha mindenki nyitott kapukat döngetne, amikor éppen beleszól a másik dolgába.
– Azt hiszem, nagyszülők és unokák azért tudnak egymásra találni, mert szabadabbak, mint a szülők – magyarázza



Hegedűs Gizi, a nagymama. – Andrea dolgozik, dolgoznia kell. Rengeteg teher van rajta. Én is dolgozom, de nem muszáj, az életem már egy másik szakaszban van. Mi ketten Ákossal ezért érezzük nagyon jól magunkat együtt. Ugyanazokat imádjuk: a vizet, a kirándulást, az evést. Ha ki van írva a medencénél, hogy tilos fejest ugrani, de ő azt mondja, ugorjunk, én ugrok. Nyaralni járunk kettesben, raftingolni is voltunk együtt, azt itthon meg sem mertük mondani. Bár a jet skire már nem vállalkoztam… Nálam, ha akarja, bedrótozza a kertet, ásatást csinál, főz. Van időnk. Igaza van Andreának, olyan, mintha Ákos a harmadik gyerekem lenne. De most nem enyém a felelősség, nincs szorongás. Marad az önzetlen szeretet.

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 28-án megjelenő 39-es számában olvashatsz!
Exit mobile version