| A hét témája a Nők Lapjában: Ketten szeretjük Tudjuk: férfiasan tökéletes. De azért nem magától lett ilyen. Miattunk. Mert mi szeretjük, féltjük, neveljük, elengedjük, meghódítjuk, rábírjuk, hogy meghódoljon. Nagymamák, anyák, feleségek, lányok és unokák mindezt másképpen tesszük, csak a lényeg ugyanaz. A nagyi kedvence, az anyja nevelése, papucsférj, lányos apa. Utánuk leginkább három pontot látunk. Persze, hogy nem csak így festhet a fiúk, férfiak kapcsolata a velük, mellettük élő nőkkel. A nagymamával, anyával, nagynénivel, feleséggel, társsal, lánygyerekkel. Ez esetben mindjárt kettőjükkel, hogy kiderüljön, mennyire más érzelmi csatornákat nyit meg egy másik ember, egy másik kapcsolat. További írások: Ketten szeretjük…» Ákos, Hegi és Gizi» Ketten neveljük…» Az összeállítást készítette: Hulej Emese, Szalóczy Ibolya |
Véletlen, sorsszerű találkozás volt. Korábban nem ismertem Gyulát meséli Pálma. Vidéken nőttem fel, ott nem jártunk színházba. De a kórházban rögtön nagyon szimpatikusnak találtam, megragadott a hangja, megtetszettünk egymásnak. A megismerkedésünk után egy évvel megszületett lányunk, Zsófi, majd rá három évre Gyuszkó. Gyula azt kérte tőlem, ne menjek vissza dolgozni. De nem unatkoztam otthon egy percig sem! A gyerekek, a háztartás és Gyula életének szervezése közben hogy is lehetett volna! Férjem második felesége, Erzsi ugyanezt tette huszonöt éven át: nevelte a gyerekeket, vezette a háztartást. Gyula ezt szokta meg, ezt várta tőlem is. Mondhatjuk, hogy a második feleségétől örököltem ezt a szerepet. Boldogan vállaltam. Mindennap főzök, a gyerekek sosem jártak napközibe. Örülök, hogy nekem megadatott, hogy itthon lehettem, amikor hazajöttek az iskolából, együtt ettünk, beszélgettünk. Láttam, hogyan fejlődnek. Na és Gyulára is figyelnem kell! Már házasságunk első éveiben észrevettem, hogy egyszerűen nem tud nemet mondani a felkérésekre. Csak hímez-hámoz, aztán elvállal mindent. Mondtam, nem lesz ez így jó, Apukám, nem szabad magad így elaprózni. Most, ha jön egy telefon, csak annyit mond: Beszéljék meg a feleségemmel, ő mindent tud. Én, mint egy menedzser, tárgyalok, és eldöntöm, mit vállaljon. Nem hajszolhatja túl magát. Mégiscsak hetvenöt éves!
Ismerte a férje első két feleségét?
Az első felesége Kovács Ibi, főiskolai szerelem volt. Vele nagyon jóban vagyok, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Sokszor elvittük a gyerekeket is hozzá, a Duna-parti nyaralójába. Éppen ő ajánlotta nekem, hogy: Pálma, vidd el a lányod balettra, mert attól lesz csodálatosan szép tartása. A második feleségét nem ismerhettem, hiszen azután ismerkedtünk meg Gyulával, hogy eltemette. A gyerekeik akkor már felnőttek voltak, önálló életet éltek. Gyula kisebbik unokája szinte egyidős Zsófival, hasonlítanak is egymásra. A nagy családi ünnepeken mindig nálunk jövünk össze: Gyula két nagy gyereke, a négy unoka és mi.
Mind a kettő nagyon büszke rá. A lányom sokszor mondja, hogy neki az apja a mindene. Zsófi tudatosan készül az apja nyomdokaiba lépni, nyolc éve jár Földessy Margithoz, énektanárhoz, idén drámából érettségizik. Bármilyen későn ért haza Gyula éjszaka a színházból, minden reggel felkelt, hogy elvigye őket az iskolába. Ehhez mindig ragaszkodott. Arra is figyelt, és erre engem külön figyelmeztetett, hogy akármi van, a gyerekek mindig jókedvűen induljanak az iskolába, ne veszekedjünk a reggeli kapkodásban. Aztán beültek az autóba, betették a Klasszikusok modern ritmusban kazettát, és azt hallgatták egész úton. Zsófit most is elviszi a lovardába, Gyuszkóval együtt úsznak, szaunáznak. Sőt, a gyerekek öltöztetik őt, például ráveszik, hogy baseballsapkát hordjon, mert az jól áll neki. Egyszer még a haját is bezselézték, igaz csak szűk családi körben jót nevettünk rajta. Határozottan fiatalon tartják őt a gyerekek!
A témáról bővebbet a Nők Lapja szeptember 28-án megjelenő 39-es számában olvashatsz!