Két keréken gyorsabb

nlc | 2005. Október 10.
Amint szeptember 22-én- a kerékpáros-felvonuláson nálunk is megmutatkozott, a városokban óriási tömeg (Budapesten huszonnégyezer ember vonult fel) gondolja ma már úgy, hogy a város a kerékpárosoké is.







Árkosi Szabolcs
Számos külföldi nagyvárosban merész és tudatos közlekedéspolitikai lépésekkel kedveltették meg az emberekkel a biciklizést. Az autóktól visszahódított tereken parkok, játszóterek épültek, az emberek ott üldögélnek, és nem a dugóban.
Nálunk is vannak már bátor kerékpározók, első fecskék, akik talán elhozzák majd a nyarat.
– Budapest ma még sajnos, egyáltalán nem kerékpárbarát – panaszolja Árkosi Szabolcs zenész, félállású futár, aki 1998 óta jár kétkerekűvel. – Alig épül bicikliút, a meglevők egy része helyenként a gyalogosjárdán fut. Így sok helyen marad az autók közti lavírozás. Az autósok gyakran figyelmetlenek, és kinyitják az ajtót, épp amikor a közelükbe érek. A balesetek elkerülése végett védőfelszerelést használok. Ennek ellenére néha kivédhetetlen az ütközés. Egyszer – bár nekem volt elsőbbségem – egy zsigulis belém hajtott. Miközben sokkos állapotban a földön feküdtem, nekiállt bizonygatni, hogy semmi keresnivalóm az utakon. Aztán otthagyott. Akkor is kiabálnak velem, ha behajtok az egyirányú utcába, forgalommal szemben. Nem ismerik a KRESZ-t, hiszen aszerint ez teljesen szabályos. Mindezek ellenére sem tudnék felhagyni a tekeréssel. A kerékpározás kikapcsol, a mozgás segít levezetni a felesleges energiáimat. Arról nem beszélve, hogy sokkal gyorsabb, mint akár a tömegközlekedés, akár az autó. Parkolni sem kell, biciklitárolás céljára bármelyik oszlop megfelel. Mivel télen-nyáron kerékpárral járok, így az öltözködésemet is ehhez alakítom. Ha egész nap tekerni készülök, akkor az erre a célra készült speciális ruháimba bújok, amelyekben nem fázom, de nem is izzadok. Nagyon is jó minőségű országúti kerékpárom van, és örülök, hogy eddig még nem lopták el. Az megesik, hogy az első kereket kipattintják a helyéről, ezért le szoktam lakatolni a vázzal együtt. A légszennyezéssel nem foglalkozom. Ha a biciklizés mellett teszem le a voksomat, kénytelen vagyok számolni vele.





A hét témája a Nők Lapjában: A város az, ahol az autók élnek…?

Egykoron, akik színes életre és társaságra vágytak, elmentek a városba. Híre ment, hogy ott élni jó, ezért egyre többen költöztek be. Hamarosan eljött az idő, amikor a munka és a közlekedés fölemésztette minden erejüket. Ma már nem marad idejük arra, hogy egymás társaságát keressék – alig várják, hogy hazaérjenek. Autóval járnak, hogy időt spóroljanak, és ne kelljen egymást elviselniük. Az autók elfoglalják a teret, reggel és este bűzös kipárolgásuk megüli a várost. „A város az, ahol az autók élnek” – jellemezte tömören egy kislány a modern metropoliszt.

A témához kapcsolódó írások:

• Janza Kata: “Mi nem növeljük a dugót”»

• Kevés pénzből nagy eredmény» 

• Vezérigazgató dolce-vita robogón»

Az összeállítást készítették:

Mihalicz Csilla, Fejős Éva, Kégl Ágnes, Wlcsek Anna 


A témáról bővebbet a Nők Lapja október 12-én megjelenő 41-es számában olvashatsz!

Exit mobile version