“Amikor már lemondtunk róla, a kolléganõm segített”

A hét témája a Nők Lapjában: Petesejt-adományozás Talán emlékeznek olvasóink, két évvel ezelőtt éppen lapunk tárta fel azt a problémát, hogy azok a meddő nők, akiknek utolsó reménye, hogy mástól kapott (adományozott) petesejt megtermékenyítésével essenek teherbe, nem, vagy csak a törvényt megkerülve juthatnak petesejthez, és válhatnak anyává. Mivel akkor az ombudsman is aggályosnak tartotta a hatályban lévő törvényt, annak módosítását javasolta. Azonban egyelőre nincs senki, aki beterjesztené a törvénymódosítást a Parlament elé. Magyarul: minden maradt a régiben, maradtak a kiskapuk – és sokak számára a reménytelenség. További írások: • Idegennek petesejtet?» • Pénzért-külföldről?» Az összeállítást készítette: Fejős Éva

De mivel hazánkban nem jellemzőek a nagycsaládok (így kevés nőnek van egészséges, termékeny, fiatal, de már szülésen átesett húga, unokatestvére), ez csak keveseken segített volna. Ezért – értesüléseink szerint – a gyakorlati szakemberekből, meddőség kezelésében jártas specialistákból is álló Humán Reprodukciós Bizottság azt javasolta: kerüljön bele a módosításba, hogy a befogadóhoz érzelmileg közelállók is adományozhassanak, és aki majd kapja a petesejtet, az fizesse a donor hormonkezeléshez szükséges gyógyszereit. Információink szerint ez a javaslat jelenleg még az Egészségügyi Minisztériumban „fekszik”, annak ellenére, hogy az eredeti szándék szerint szeptember végén a Parlament elé akarták terjeszteni. Megkerestük a minisztériumot a kérdéssel kapcsolatban, de ezt a talányos választ kaptuk: „A témát a tárca később kívánja kommunikálni”.

Hogy mennyire jó lenne kitágítani az adományozók körét, arra jó példa K. Dóra esete. Dórát tízéves korától daganatos betegséggel kezelték, és bár szerencsére meggyógyult, a kemoterápia hatásai miatt arra esélye sem lehetett, hogy saját petesejtből gyereke szülessen. Dóra ma harminchárom éves, és egy pici gyermek édesanyja. Mint mondja, úgy döntött a párjával, hogy a nemes cél érdekében megkerülik a törvényt. Vajon van-e, aki elítélné őket a tettükért?





– A betegségem óta tudtam, hogy nem lehet gyerekem – meséli Dóra. – Aztán a nőgyógyászom fölvetette, hogy anyává válhatnék, ha valakitől kapnék petesejtet. Azt is hozzátette: nekünk kell donort találnunk, és utána el kell játszanunk, hogy nem ismerjük egymást. A donor bemegy hozzá, hogy petesejtet szeretne adományozni, és utána jövök én, hogy petesejtet szeretnék kapni. „Erre a színjátékra szükség van”, mondta az orvos, mert különben ő kerülhet bajba. Először a családban próbálkoztunk: csak az unokahúgom jöhetett szóba, de ő elzárkózott. Azt mondta, megért minket, de a gyerek Isten ajándéka, és Isten ellen való cselekedet a gyerek „elajándékozása”. Ő az ivarsejteket is „gyerekszámba” vette. Félre ne érts, én is hiszek Istenben, de nem gondolom, hogy ellene való lenne, ha valaki anyává akar válni. Később az interneten keresgéltünk.
Találtunk egy lányt, aki vállalta volna az adományozást, ha fizetünk neki kétszázötvenezer forintot (ez egyhavi fizetése, és majdnem egy hónapra esett volna ki a munkából), de egyrészt még nem szült, és ez kizáró ok, másrészt megijedt, amikor megtudta, hogy milyen kezelésen kell átmennie. Úgy éreztem, sosem fogok adományozót találni. Aztán egy délután szólt a kolléganőm, Éva: menjünk el kávézni. Az volt életem legjobb kapucsínója, ugyanis Éva rám mosolygott, és azt mondta: megbeszélte a férjével, hogy segít rajtam. Nem is gondoltam erre a lányra, hiszen mindig némi távolságtartással kezelt. És ennek ellenére, eljött a klinikára, szorgalmasan szurkálta magát az injekcióval (én sajnáltam, de ő azzal vigasztalt, hogy ennél sokkal fájdalmasabb, amikor migrénes roham jön rá), és amikor eljött a nagy nap, amikor tőle leszívták a sejteket, a férjeink is ott drukkoltak a klinikán!

A témáról bővebben a Nők Lapja október 24-én megjelenő 43-as számában olvashatsz!