Védd meg a biciklid!

Hogyan mutassa ki érzéseit, hogyan legyen érzékeny, hogy mások ne gázoljanak át rajta? Tudja ezt valaki?

Fiús anyák egymás közt. – Hallottátok? – meséli az egyik a történetet arról, hogyan vették el a játszótér körül bicikliző ismerős tizenkét éves gyerektől a biciklijét. Eléállt két lakli, azt mondták, vagy odaadja a biciklijét, vagy… Nem folytatták, a srácnak meg ennyi is elég volt. Odaadta a kerékpárt, és rohant haza rémülten. Az anyák egy része megkönnyebbülve bólogatott, így kellett, így volt jó, szerencse, hogy ennyivel megúszta a gyerek. Sőt, egyikük hozzátette, hogy ő már lelkére kötötte a fiának: ha valamit el akarnak venni tőle ilyesféle suhancok, adja oda. Inkább, minthogy megverjék. Az anyák másik része ezen felháborodott. Mi az, hogy csak úgy egyszerűen adja oda?! Miért nem próbálja megvédeni, ami az övé, amiért a szülei megdolgoztak? Ennél többet ér a kerékpár! Arról nem beszélve, hogy ha ilyen csekély ellenállást tapasztalnak, vérszemet kapnak ezek a mai útonállók.

A széklábtól a szimulátorig

Nagyon fontos kérdés. Hiszen azt feszegeti, milyen férfiak lesznek a fiúk, akiket nevelünk. Képesek lesznek-e megvédeni a barátnőjüket, feleségüket, vagy a metrón utazó nőket, ha azokat bántani akarják, vagy csak annyi telik tőlük, hogy újság mögé bújva kivárják, míg elül a vihar, és utána csúnyán néznek.

Kérdés persze, hogy mennyire tekintjük a „védelmi feladatokat” férfikötelességnek, bár azt hiszem, menjen át bármilyen változáson a férfiasság fogalma, ez nem változik. Igaz, harminc éve elképzelhetetlen lett volna, hogy egy férfi üljön, miközben asszonyok állnak körülötte szatyrokkal a kezükben, ma ez természetes.

Horváth Judit pszichológus

– Rendkívüli módon „kifeszül” egy férfi személyisége, annyi elvárásnak kell megfelelnie – állapítja meg Horváth Judit pszichológus. – A konzervatív repertoárba tartozó macsótól, aki elmegy vadászni, és viszi haza a húst, és aki sohasem sír, még kisfiúként sem, nos ettől a férfitól az érzékeny, a külsejével is törődő, árnyaltabb, finomabb férfiképig. Persze a nőket is hasonló és kőkemény változás elé állítja a világ, a férfiaknál ez mégis nehezebb. Régen egy-egy tevékenységre több idő jutott, ma egy adott státusz ellátására rengeteg dolgot kell egyszerre és jól csinálni. Mintha annak, aki ma be akar válni, sajátos szimulátorban kellene ülnie, ahol minden pillanatban új feladatot kap. Ezzel a kihívással ugyanaz a biológiai lény szembesül, aki Michelangelo korában még harminc évet tölthetett el nyugodtan széklábak faragásával. Áthangolódott, kitágult a férfiszerep, és megváltozott a férfiak saját magukhoz való viszonya is. Ki gondolta volna harminc éve, hogy az Egyesül Államok elnöke majd színtelen körömlakkot, matt szájrúzst, kőpúdert, arcpírt használ, és tartósan festeti a szempilláját? Az, hogy mindezt egy tradicionálisan konzervatív elveket valló országban tolerálják, jelzi, hogy hatalmasat változott a világ.

A teljes cikk a 44. heti, november 2-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.